107217. lajstromszámú szabadalom • Távíróberendezés

utolsó oldalán a váltakozó áramú impulzusokat célszerűen száraz egyenirányítóval egyenáramú impulzusokká alakítjuk és ezeket vezetjük a távvezetékbe. A vétel olda-5 Ián az egyenáramú impulzusok az ott lévő védő átvivőbe jutnak és ott oly impulzusokra oszlanak fel, melyek szükség esetén erősítés után vevőrelaist működtetnek;. Éta az ily berendezéseknél a távirászati jelek 10 égyenárámú impulzus alakjában kerülnek az impulzusvevőbe, úgy megvan a lehetősége annak, hogy zavaró hatású impulzusok, melyek a vezetékbe kerülnek, a vevő-relaist átfektetik és ezzel annak vételi ké-15 sziiltségét megszüntetik. Ha egyszerű Morse -iróval veszünk, úgy a fenti jelenség következtében az első távirászati jel nem volna felismerhető. Ha azonban a vevőrelais más bonyolultabb szerkezéteket működtet, úgy 20 előfordulhat, hogy az ily zavaró impulzus az egész vételt lehetetlenné teszi. Az 1. ábra vázlatosan impulzussupponálással dolgozó ismert táviróberendezést, míg a 2. ábra a találmány szerinti, tehát egyen-25 áramú s^ipponálással és impulzusvétellel dolgozó táviróberendezést mutat. Az 1. ábrabeli berendezésnél az (S) adóban egyenárammal billentyűzünk. A jelek az (Ul) záróátvivőn át mint impulzusok az 30 (FI) szűrőn keresztül (l) tápvezetékbe, majd onnan az (F2) szűrőn és áz (U2.) záróátvivőn át az (R) relaishez kerülnek, (t)-nél a távbeszélőcsatornát a rajzban fel nem tüntetett szelektáló eszközökön, például 35 kondenzátorvezetéken át leágaiztattuk. Míg az (Ul) záróávivőt úgy képezzük ki, hogy a jeladás kezdetén egy impulzus az egyik irányban, a jeladás végén pedig egy impulzus az ellentétes irányban haladjon, az (U2) 40 átvivőt úgy kell kiképezni, hogy az impulzusok átvitelkor ne .torzíttassanak. A 2. ábra szerinti berendezésnél a találmány értelmében az (S) billenytüvel váltakozó áramot billentyűzünk, amely az (Ul) 45 záró-átvivőn keresztül (G) egyenirányítóba kerül. Ez a (G) egyenirányító teljes mértékben egyenirányít és oly egyenáramú impulzusokat létesít, melyek az (FI) szűrőn át kerülnek az (1) vezetékbe. Avezetékben az 50 impulzusok az (F2j szűrőn át az (U2) záróátvivőbe jutnak, mely azokat egyenként, illetőleg jelenként egymással ellentétes irányú impulzusokká alakítja, melyek az (R) impulzusrelaisbe jutnak. A telefoncsa-55 tornákat ennél a megoldásnál is (t)-nél ágaztattuk le. Az 1. ábra szerinti megoldásnál a zaivaró impulzusok az (l) vezetékben ugyanazokat a hatásokat létesítik, mint a vezetékbe küldött táviróimpulzusok. A 2. ábra szerinti 60 megoldásnál azonban az (U2) átvivő oly kiképzése következtében, hogy az minden zavaró impulzust két, egymással ellentétes értelmű oly részimpulzusra bont, melyek egymást közvetlenül követik, ezeknek za- 65 varó hatásuk nincs, mert az (U2) átvivő a táviróáramokat a zavaró impulzusoktól eltérően, oly részimpulzusokra bontja, melyeket egymástól egy jel időtartama vá laszt el. Azáltal, hogy a relais időállandó- 70 ját egy jel minimális hosszára állítjuk be. a zavaró impulzusok hatását teljesen megszüntethetjük. A 2, ábrabeli megoldásnál a vevőrelais előtt természetesen még egy impulzuserősí- 75 töt alkalmazhatunk. A vevőrelaisk zavaró impulzusok okozta téves vezérlését még továbbmenően elkerülhetjük azáltal, hogy a vezetékbe érkező egyenáramú impulzusokat oly berendezésbe 80 vezetjük, mely azokat váltakozó áramú impulzusokká alakítja és ahonnan azok a záró átvivőn át a vevőberendezésbe jut nak. Evégből nz egyenáramú impulzusokat fojtótekercsbe vagy célszerűen hídkapcso 85 lásban elrendezett, nagyobb számú fojtótekercsből álló tekercscsoportba vezetjük, .melyet oly váltakozó árammal táplálunk, melynek frekvenciája nagyobb, mint az impulzusok frekvenciája. Az ily berendezés 90 moduláló berendezés, nevezetesen cső nélküli, erősítő módjára hat. Ilyen megoldást mutatnak a 3. és 4. ábrák. A 3j ábrában feltüntetett berendezés adó- 95 oldala megegyezik a 2. ábrabeli berendezés adóoldalával. A vétel oldalán azonban az egyenáramú impulzusok az (F2) szűrőn át a (D) fojtótekercscsoportba jutnak és a fojtótekercsekből képezett híd egyensúlyát 100 különböző mágnesezés következtében a másik diagonálisba vezetett váltakozó áramra vonatkoztatva megzavar ják. A hidat tápláló váltakozó áramot (U3) záróátvivőn át (G) egyenirányítóba vezetjük, melynek kimeneti 105 oldalán azon) az egyenáramú komponensen kívül, mely a (D) fojtótekercset előmágnesezi, az egyenirányító kiképzésének megfelelő váltakozó áramok keletkeznek, melyeknek frekvenciája megegyezik a váltakozó 11C áramú forrás, vagy a felső harmonikusok frekvenciájával. Az (F3) szűrő egyenáramot és a váltakozó áramú frekvenciák egyikét átereszti. A (C) kondenzátor az (U2)