107188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tökéletes szinkronizmus létesítésére képfelbontó és képösszetevő készülék között

— 4 — A segédfeszültség akkor folyik le szinkrón módon a képlepergéssel az adón, ha a következő két feltételnek eleget teszünk: .5 1. A kondenzátornak az új kép első sorának bevégeztekor a kioltási feszültségre kisült állapotban kell lennie. 2. A parázslófénylámpa meggyújtása után folyó (i) anódáramot még a lámpán JO át kell levezetni. Mindkét követelményt egyidejűleg könnyen teljesíthetjük, ha az izzólámpa kisülésének idejét úgy választjuk, hogy az az impulzus és az első képsor időtar-15 tama között feküdjék. Ezt a kisülési időt legegyszerűbben az anódáram és a kondenzátor közötti viszonnyal szabályozhatjuk. Az anódáramot legjobb valamivel nagyobbra választani, mint az izzólámpán 20 az oltási feszültségnél átfolyó áram. A következőkben a sorirányú továbbításra térünk ki. Az adón a letapintás Nipkowtárcsával történik. Ekkor a vevőn az idővel arányosan növekedő feszültségre 25 van szükség, amely a sor végén hirtelen nullára csökken. Ezt a feszültséget a (Cl) kondenzátoron gerjesztjük, amely a teli-. tés területén működő (Rl) elektróncső által vagy pedig egy igen nagy ellen-30 álláson át csaknem állandó árammal folytonosan feltöltetik, feszültsége tehát az idővel arányosan növekszik. Az .(Rl) elektróncső fűtőáramát és a (Cl) kapacitást úgy választjuk meg, hogy egy-egy 35 sor végén csaknem elérjük a (Gl) parázslófénylámpa gyúlási feszültségét. Ekkor az (R2) elektroncső kezd működni, amelyben a szinkronizáló impulzus hirtelen erős anódáramot gerjeszt; köny-40 nyen elérhető, hogy ez az anódáram 50-szer akkora intenzitású legyen, mint az állandó töltőáram. A (Gl) lámpa gyúlási feszültségét gyorsan elérjük, a lámpa meggyullad és a kondenzátor gyorsan a 45 lámpa oltási feszültségére sül ki. Az új sor kezdetén a kondenzátor újból feltöltődik. A kép végén alkalmazott szinkronizáló impulzus a sorfeszültség szinkron lefo-50 lyását némikép megzavarja, azonban a szinkronizmus 2—3 sor után ismét helyreáll, úgy hogy a kópösszetevést nem hátráltatja. A kép végén alkalmazandó szinkronizáló impulzust gyöngébbnek is vá.55 laszthatjuk mint a sor végén alkalmazottat és befolyását a (Cl) kondenzátorra csökkenthetjük vagy egészen kikapcsolhatjuk. Ha a (C2) kondenzátor a kép végén már erősebben fel van töltve, akkor az 60 (R3) elektroncső anódfeszültsége kisebb mint a kép kezdeténél. Ezáltal a kép végefelé csökkenne a kondenzátorhoz folyó áram és ezzel együtt a képsorok távolsága. Ezt azáltal akadályozzuk meg, 65 hogy a viszonyokat úgy választjuk, hogy az anódáram a szinkronizáló impulzus által mindig a telítési területig jut. Ezt a jelenséget az adón is hasznosíthatjuk és az impulzus időtartamát a kép végefelé 70 kissé meghosszabbíthatjuk. A leírt berendezésnél a kondenzátor kisütésére izólámpáfeat adtunk meg. Ezek ihelyet bárminő labilis ellenálláserősítőt vagy árambillentőkészüléket is alkalmaz- 7> hatunk. Labilis ellenálláserősítő vagy árambillentő készülék alatt olyan berendezéseket értünk, amelyek izzólámpa jellegűek. Ha egyenfeszültségbe kapcsoljuk őket ós ezt a feszültséget lassankint nö- 80 véljük, akkor vagy egyáltalán nem folyik át rajtuk áram vagy csak igen gyönge áram keletkezik bennük, de ha a feszültség egy bizonyos kritikus értéken (felső billenő-feszültséget, amely az izzólámpák- 85 nál a gyúlási feszültségnek felel meg) túlhalad, akkor hirtelen áram folyik át ezeken a berendezéseken, vagy a bennük keringő gyöngye áram hirtelen nagyobb értékre szökken fel. Ha már most a fe- 90 szültséget ismét csökkentjük, akkor az áram erőssége nem csökken le hirtelen, hanem csak kevéssé változik és csak egy másik kritikus feszültségnél (az alsó billenő feszültségnél, amely az izzólámpák- 95 nál az oltófesziültségnek felel meg) csökken ugrásszerűen nullára vagy igen kis értékre. A Braun-féle csövön a képpontelosztó és szinkronizáló berendezést még egysze- to rűbbé tehetjük, ha a megvilágítási szabályozás helyett az R. Thun által indítványozott sorirányítást alkalmazzuk. Ezen eljárás értelmében a kép egyes sorait egymásután különböző sebességgel tapint- 10 juk le éspedig úgy, hogy a sebesség minden pontban arányos legyen a megvilágítással. A vevőre olyan feszültséget viszünk át, amelynek emelkedése arányosan változik a képelemtől átengedett vagy 11 visszavert fényárammal. Ha a vevőn ezt a feszültséget a Braun-féle cső egyik terelő-lemezpárjára engedjük hatni, akkor a fénypont egy sor különböző pontjain, a feszültség emelkedése szerinti különböző 11 sebességgel vonul keresztül. Ezáltal az