107186. lajstromszámú szabadalom • Önműködően kikapcsolódó villamos kapcsoló

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107186. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Önműködően kikapcsolódó villamos kapcsoló. Ottó Kurt Elling-er gyáros Dorfhain. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi augusztus hó 6-ika. A találmány bizonyos idő elteltével önműködően kikapcsolódó villamos kapcsoló, melyet időkapcsolónak nevezhetünk és amelynél kereszttengelye körül forgatható, 5 áramló közeg súlyáthelyezésóvel dolgozó, homokóraszer íí edényt kézzel, vagy mechanikusan olyan helyzetbe hozunk, amelyben egy áramkör zárul és a súlyáthelyezós bekövetkeztével az áramkört záró kapcsoló lat ismét megszűnik. Az ilyen szerkezetű, ismeretes önműködő kapcsolóknál az áramló közeg súlyáthelyezésével előidézett erő nagyon kicsi. Főképpen pedig nem elegendő ez az erő 15 erős, rugóhatás alatt álló kapcsolók kikapcsolására. Az eddig ismert ilyen készülékeknél a kikapcsoló erő csupán úgy volt erősíthető, hogy az áramló közeg mennyiségét növelték, mirek folytán azonban a 20 kapcsoló túlságosan, nagy lett. A találmány célja igen kisméretű homok- vagy folyadékéra vagy hasonló felhasználásával, tehát az áramló közeg igen kis mennyiségével aránylag nagy erőket 25 létesíteni, amelyek erős rugóhatás alatt álló, gyorsan működő kapesolóberendezések gyors és biztos kikapcsolására alkalmasak. Ezt a feladatot a találmány egyszerű módon úgy oldja meg, hogy a ho-30 mok- vagy folyadék óra vagy hasonló ki lendítésekor, függetlenül attól, hogy ez kézzel vagy mechanikusan pl. elektromágnessel történik-e, egy súlyt készenléti helyzetbe emelünk, amelyből az,t az áramló 35 közeg .súlyáthelyezése következtében ugyanabban az irányban tovamozduló óra lassanként addig viszi magával, amíg magasan fekvő megtámasztási helyzetéből a mélyebben fekvő kiindulási helyzetébe szabadon leeshetik és a rugóhatás alaitt 40 álló kapcsolót kikapcsolja. Ennek a találmánynak előnyös és egyszerű megoldási módja pl. abból áll, hogy a súlyt csőalakú vezetékben helyezzük el és ha a vezetéket a homokórával közös 45 forgástengelye körül elforgatjuk, a súly a csővezetékbe nyúló és kb. függőlegesen a homokórának és a súly vele kapcsolt vezetékének forgástengelye fölött végződő támasztó felületen, amelyet a következők- 50 ben hatásának megfelelően „sikló"-nak fogunk nevezni, fölfelé mozdul el. A súly így készenléti helyzetébe kerül, amelyben a kapcsoló be van kapcsolva, a forgó test pedig kissé ferde helyzetben van a forgás- 55 tengelyen át fektetett függőleges sík előtt. Az áramló közeg súlyáthelyezésének előrehaladtával a forgó test lassanként közeledik a függőleges helyzethez. Ezalatt az előnyösen golyóalakú esősúly a sikló vé- tO góhez érkezik — amely előnyösen körülbelül vízszintes helyzetű — és hirtelen szabadon esik lefelé, majd súlyosan a kapcsolót bekapcsolt helyzetben záró emelőszerű tag végére csapódik és azt biztosan kikap- 65 csolja, még akkor is, ha az a szétkapcsolás helyén fényívek keletkezésének a megakadályozására erős rugóhatás alatt áll. Az áramló közegnek tehát csupán az a feladata, hogy a súlyt a sikló sík részén 70 annak széléhez, tehát csak nagyon kis darabon, elmozdítsa, míg a kapcsolók kikapcsolását maga a súly végzi, amit szabad esése következtében könnyen teljesíthet. Mindenesetre a berendezés teljes 75 nagyságát ehhez nem kell! lényegesen növelnünk. Ily módon mindenképpen lehetséges nyomógombbal működtetett ön-