107137. lajstromszámú szabadalom • Mutatós műszerből álló ütemadó készülék, melynek áramló folyékony vagy gőzalakú közeggel mozgatott isodromhatású visszavezetése van

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÁG SZABADALMI LEIRAS 10713T. SZÁM. — VIJ/C. OSZTÁLY. Mutatós műszerből álló ütemadó készülék, melynek áramló folyékony vagy gőzalakú közeggel mozgatott isodromhatású visszavezetése van. Siemens-Schuckert-Werke A. G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1932. évi január hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi jannár hó 28-ika. A találmány szabályozó berendezések oly taktusadójára vonatkozik, melynél a mérőműszer 'mutatója kontaktuspár kon­taktusával úgy dolgozik együtt, bogy az 5 egyik vagy a másik ellenkontaktus érin­téskor védőkapcsoló áramkörét zárja, mely védőkapcsoló viszont a szabályozást végző motort vezérli, nevezetesen annak az egyik vagy a másilk irányban való forgását léte-10 siti. Túlvezérlés megakadályozása végett az ilyen ütemadóknál egyidejűleg isodrom­hatású fékeket alkalmaznak, amely fékek a kontaktuspárt hordozó eszközt vissza­vezetik. Alkalmaztak oly berendezéseket 15 is, amelyek lehetővé teszik, hogy az iitem­adó kontaktus hordozóját kézzel vagy tá­volból vezérelt motorral állítsuk el a be­tartandó normális érték változtatása vé­gett. Ezeknél a berendezéseknél az iso-20 dromfék fékdugattyúját mozgató motor­nak egyidejűleg és synehron kell járnia a vezérlő szerv állító motorával. Ilyképpen a vezérlőszerv minden helyzetéhez a fék­dugattyúnak egy-egy helyzete tartozik. 25 Ezeknél a berendezéseknél továbbá a kon­taktushordozók forgatásakor a vezérlő­szerv állító motorának be kell kapcsolva lennie, viszont a visszavezetést végző mo­tor, mely az isodromfék fékdugattyúját 30 állítja, nyugalomban kell, hogy legyen. Az isodromfék ez esetben feladatát újból csak akkor teljesíti, ha az állító folyamat­nak vége van. Ebből következik, hogy amint a kontaktushordozót elállítottuk, a 35 fékdugattyú a vezériőszerv helyzetéhez viszonyítva nem kerül a fenti meghatáro­zott helyzetbe, amelyet előbb minden eset­ben elfoglalt. Így előfordulhat, hogy nor­mális vezérlés közben a kontaktushordo­zók új beállítása után a fékdugattyú meg- 40 változott relatív helyzete következtében egyik véghelyzetébe kerül, még mielőtt a vezérlőszerv teljesen nyitva, vagy telje­sen zárva volna. Ekkor a visszavezető be­rendezés egyik része megsérülhet. Ezt a 45 hátrányt, melynek oka a fékdugattyú véges lökete, a találmány szerinti beren­dezésnél megszűntetjük. A találmány ér­telmében a visszavezető készüléket állító erőt, az állító motorról nem merev kap- 50 csolóval visszük át, hanem körben futó folyékony vagy gáznemű közeggel. A ta­lálmány szerinti szerkezet példakénti meg­oldását a rajzok mutatják. Az 1. ábrabei i megoldásnál a kontak- 55 tushordozó egészében állítható el, míg a 2. ábra szerinti megoldásnál a kontaktus­hordozón mindegyik kontaktus külön ál­lítható el. A 3. és 4. ábrák az 1. és 2. áb­rákban feltüntetett készülék emeltyűszer- 60 kezeteinek felülnézete. Az 1. ábrabeli megoldásnál az (1) fogaskerék, melyet a (2) motor hajt, a (3) csövön át a (2) mo­tor mindenkori forgásértelmének megfe­lelő értelemben olajat szállít a (4) hen- 65 gerből az (5) hengerbe^ illetőleg fordítva. Ezáltal a (6) dugattyúk, melyek (7), il­letőleg (8) rúdjaik és (9), illetőleg (10) csatolórúdjaik lítján a (11) csapágyban ágyazott (12) kétkarú emeltyűvel vannak 70 összekötve, az olaj áramlásának megfele­lően egymással ellentétes értelemben mozdulnak el. A (8) csatolórúdon forgat­hatóan ágyaztuk a (13) összekötőrudat, amelynek másik vége a (16) fogasszeg- 75 menssel mereven összekötött (14) emel-' tyűn támad. A (16) szegmenes oly állító­emeltyűben van ágyazva, mely a (19) mu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom