107135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati takarmány frissentartására

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107135. SZÁM. — IV/e. OSZTÁLY. Eljárás állati takarmány frissentartására. Virtanen Artturi Ilmari tanár Helsinki és Voinvientiosuusliike Valio r. 1. cég Helsinki. A bejelentés napja 1932. évi április hó 21-ike. A. mezőgazdaságnak igen fontos, talán legfontosabb problémája friss, zöld takarmánynak oly módon való elraktározása, hogy a takarmány nagy tápértékét 5 és aromáját lehetőleg megtartsa. Ugyanaz a bevetett terület, amelyen a szénát szárítás céljából a levegőn raktározzuk, körülbelül kétszer akkora mennyiségű takarmányt szolgáltatna, ha a takarít) mányt a nyár folyamán többször frissen, mintegy 3—4 hetes növekedés után learathatnánk. A fent említett célt már a takarmány sajtolásával igyekeztek elérni. Az eddig 15 ismert' és használatos eljárásokkal azonban nem lehetett tápanyagveszteségeket elkerülni; ezeket a takarmány egyrészt „izzadás", másrészt és főként a baktériumok okozta erjedés folytán szenvedi. Ezenkí-20 vül a vajsavbak tórium ok, melyek földrészekkel jutnak a takarmányba, szintén elszaporodnak és a takarmányt oly tehenek számára, amelyeknek tejét sajt gyártásra akarjuk használni, alkalmatlanokká 25 teszik. Megvizsgáltuk, hogy a közönséges sajtolt takarmányban végbeimenő káros folyamatok milyen hidrogénionkoncentrációnál szűnnek meg. A kísérletek arra az 30 eredményre vezettek, hogy ha a hidrogénionkonoentráció körülbelül pH = 4, akkor a takarmány tápértékét gyakorlatilag változatlanul megtartja. Egyben azt is találtuk, hogy ennél a savfoknál a vaj-35 savbaktóriumok nemcsak, hogy nem növekednek, hanem ellenkezőleg elpusztulnak. Ugyanez vonatkozik ennél a savfoknál a spórákra is, huzamosabb időn át. Ha tehát a takarmányt azonnal a learatás után sav hozzáadásával annyira meg- 40 savanyítjuk, hogy pH értéke körülbelül 4 legyen, akkor a takarmány gyakorlatilag változatlan marad. Csupán azt kellett megállapítani, hogy a fiziológiai hatást és a költséget figyelembe véve milyen sa- 45 vak jönnek tekintetbe, továbbá, hogy a savat az eljárás gyakorlati foganatosításánál a takarmánnyal eléggé összekeverhetjük-e, valamint hogy a mesterségesen megsavanyított takarmány íze és szaga 50 olyan-e, hogy azt az állat szívesen elfogyasztja. Az új konzerváló eljárással kisebb terjedelemben keresztülvitt kísérletek, melyeknél sósavat, kénsavat, foszforsavat, 55 tejsavat és nátriumbiszulfátot használtunk, olyképpen, hogy a takarmányhoz a savakat koncentrált, körülbelül 7—15%-os oldatokban adtuk, kezdettől fogva azt mutatták, hogy a savadalék a takarmányt 60 kitűnően konzerválja. A sav disszoeiációs állandójától függően különböző savakból különböző mennyiségeket kell használni. Gyenge savak egyedül általában nem alkalmasak. §5 Nagyban keresztülvitt kísérletek azt igazolták, hogy az eljárás a gyakorlatban könnyen foganatosítható és hogy a sav a takarmánnyal jól összekeverhető.-JMinthogy a friss, fiatal fű víztartalma tmint- 70 egy 80%, célszerűen sok vizet adunk hozzá. Ezért a savat koncentrált, 1—20% -os oldatban adagoljuk. A takarmányt úgy boglyákban, mint földvermekben jelentékeny mennyiségekben raktároztuk. Mind- 75 két esetben a takarmány jól konzerváló-