107134. lajstromszámú szabadalom • Tüzelő eljárás szórótüzelésű kemencékhez

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jHEgnk SZABADALMI BIRÓSÁO SZABADALMI LEÍRÁS 107134. SZÁM. — IL/C. OSZTÁLY. Tüzelőeljárás szórótüzelésű kemencékhez. Schulz Tüzeléstechnikai és Építési 11. T. Budapest. A bejelentés napja 1932. évi április hó 29-ike. Szórótüzelésű kemencék, pl. mészégető kemencék, körkemencék stb. tüzeléséhez eddig csak értékes darabos szenet lehetett használni. Apró szén, valamint silányabb 5 szénfajták szórótüzelése esetén nem voltak használhatók. Ennek a körülménynek az oka abban keresendő, hogy az égéshez szükséges légmennyiség az égetendő anyagban kihagyott és szénnel töltött 10 fűtőaknákon, különösen ha a töltés apró szénnel történik, nem áramolhat keresztül és így az elégés tökéletlen lesz. A szén csak izzik és csak részben (az akna külső szélén) ég el és jó elégés az égési levegő 15 hiányában nem érhető el. Kiváló minőségű darabos szénnél ez a hátrány kevésbbé érezhető, mert a darabos szén a fűtőaknákban nem fekszik oly szorosan, mint az -apró szón és a kürtő segítségével 20 beszívott égési levegő az egyes széndarabok közötti üregeken aránylag könnyen áramolhat át, úgy ihogy a tulajdonképpeni égési helyhez elegendő oxigén juthat. Az apró szén az aknákban sokkal tötaiöt-25 tebben fekszik, mint a darabos szén, aminek következtében az egyes szénrészecskék közötti üregek oly kicsinyek, hogy a nagy ellenállás a levegő kellő átáramlását úgyszólván lehetetlenné teszi. A kemence-30 adag nem ég keresztül és nyers marad. A találmány szerinti eljárás kemencék üzemét silány szénfajták, apró szén, illetőleg silányabb darabos szén alkalmazása esetében is biztosítja. A találmány értel-35 mében az égetendő anyagban az eddig szokásos módon aknákat képezünk ki és ezekbe, a szénnel való kitöltés előtt lyukgatott csöveket tolunk be. A szenet e csővök köré töltjük. A mellékelt rajz a találmány szerinti 40 eljárás alapján dolgozó kemencét mutat és pedig az 1. ábrán függőleges és a 2. ábrán vízszintes keresztmetszetben. Az (1) kemence égető terét (kamráit) 45 az égetendő anyaggal, pl. a (2) mészkővel töltjük meg, melyben a szokásos módon aknákat képezünk ki. Ezekbe az aknákba a találmány értelmében a (4) csöveket toljuk, melyeknek a kemencében belül 50 fekvő része a szükséges hosszban lyuggatott. Az (5) széntöltést a (4) csöveknek az aknákban ifekvő részei körül helyezzük el. Annyi (4) csövet tartunk üzemben, 55 ahány fűtőaknát akarunk fűteni. A csöveket egymással tömlőkkel kötjük össze és ezeket exhausztorihoz csatlakoztatjuk. Az exhausztor szállítja a szénnel töltött fűtőaknák számára az égési levegőt és 60 gyors és tökéletes elégést biztosít. A (4) csöveken át a kiégett kamrákbólJorró levegőt is fuvathatunk be. Ha a fűtőaknákban levő szénoszlop leégett (az égés a kerület felől a közép felé 65 halad előre), akkor a (4) csöveket kihúzzuk és a hamut a kemencefenékre elegyengetjük. Amennyiben az adag újbóli kiégetést igényel, akkor a (4) csöveket az aknába újra leereszthetjük és a csövek 70 körül az aknákat újra szénnel tölthetjük meg. A csövek elégésétől, még ha azok fémből is vannak, nem kell tartani, minthogy azokat a rajtuk átáramló levegő folytono- 75 san hűti.