107132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bauxitcement előállítására

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107132. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás bauxitcement előállítására. Vitéz Dezső kereskedő Wien. A bejelentés napja,-1928. évi'március hó 2-ika.Ausztriai elsőbbsége ,1927. évi október hó 15-ike. Bauxitcement előállítására eddig a vízköpenyes vagy elektromos kemencében eszközölt ömlesztéstől eltekintve egyrészt az ömlés kezdetéig, tehát a meglágyulásig 5 vezető és fekete salakszerű klinkert eredményező égetést, vagy pedig a megolvadása ponthoz igen közel eső, meglágyulási pontot el nem érő hőfokán eszközölt és nem megömlesztett, hanem csak többé-kevésbé 10 összefrittelt klinkert szolgáltató hevítést alkalmazták. Ügy a salakszerű klinkert. mint a csak frittelt klinkert szolgáltató eljárásoknál általában az égetendő nyers keveréket finomra, rendszerint, igen fi-15 nőmre őrölték meg. Ezen eljárások keletkezési idejében a portlandeementgyárakban a nyerskeverék megőrlése általában olyan mérvű volt, hogy a készre őrölt nyerskeverék a 900-as szitán 0.2—1% ma-20 radékot hagyott csak vissza. A fent jelzett bauxitcement-gyártási eljárásoknál ilyen finomságú, vagy még finomabbra őrölt nyersanyagot dolgoztak fel. A nyerskeveréknek ilyen finomra őrlése 25 már a portlandcementgyártás nyersanyagainak (mészkő, márga, stb.) őrlésénél is tetemes energiafogyasztással és költséggel járt. Megállapítást nyert e mellett az is, hogy különösen a magyarországi bauxitok-30 nak, ill. az ezekkel készült nyerskeverékeknek a fent jelzett finomságig való megőrlése még a portlandcement nyersanyagainál is nagyobb energiákat vesz igénybe. Ez a tény annál meglepőbb, mert a bauxit 35 durva aprítása és előőrlése nem igényel több munkát, mint a mészkőnek vagy márgának azonos mérvű aprítása és előőrlése. Csak a finomabbra és legfinomabbra való őrlésnél mutatkozik fokozato-40 san növekedő mérvben az a tény, hogy a bauxitot sokkal nehezebben lehet a jelzett finomságra őrölni, mint a portlandcement nyersanyagait. A további kutatás során kitűnt az is, hogyha durván őrölt, tehát a 900-as szitán 45 nem 1 vagy ennél kevesebb, hanem akár 5—6% maradékot is visszahagyó bauxitcenient-nyersanyagot égetünk s az égetést valamivel hosszabb ideig folytatjuk, mint amennyi ugyanilyen nyersanyagnál, de 50 annak finomra őrölt állapotában eddig alkalmaztatott, a mészszemcsék a bauxitszemcsékben és viszont teljesen vagy majdnem teljesen feloldódnak még akkor is, ha az égetési hőmérsék meg sem köze- 55 líti a megömlési hőfokot, tehát az égetés alkalmával nem fekete, többé-kevésbé megolvadt ós salakszer ű klinker, hanem az eredeti alakját megtaritó, csupán frittelt klinker keletkezik. Az a tény, hogy ámbár 60 a hőmérsék nem elégséges ahhoz, hogy a nyerskeverók eredeti, pl. tégla alakját megváltoztatja, a mész- és a bauxitszemcsék egymás között reagálni és egymásban teljesen vagy majdnem teljesen oldódni 65 képesek, annál meglepőbb, mert a portlandcement nyerskeveréknél — dacára annak, hogy a portlandcementgyártásnál az égetési hőmérsék oly magas, hogy azon a nyersanyag ismert módon meglágyul és 70 alakját változtatja — a durva szemcséjű mész nem képes kellő mérvben feloldódni. Ha pl. a portlandcementgyártáshoz olyan nyerskeveréket használnánk, mely a 900 szemes szitán 5—6% maradékot hagy 75 hátra, tehát durván van őrölve, a rendes, de sőt a hosszabb égetés után is a durva mészszemcsék nagyrészt föloldatlanul lennének a termékben felismerhetők. Az ilyen termékből őrölt portlandcement a durva 80