106884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényelektromos cellák előállítására

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106884. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Eljárás fényelektromos cellák előállítására. * Allgemeine Elektricit&ts-Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1930. évi október hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi november hó 8-ika. Fényenergiának elektromos energiává való átalakítására, például hangos filmek és a képtáviratozás céljaira fényelektromos cellákat használnak. Ezek 5 rendszerint oly üvegedényhői állnak, amelyben fényérzékeny katód és ezzel szemben rendszerint rácsalakú anód van. A katódot rendszerint, mint az edény fa­lára lecsapott fényérzékeny anyagot ké-0 pezzük ki. Fényelektromos cellák előállítására álta­lában a következőképen járnak el. A már az anóddal ellátott edényt egyidejű mele­gítés közben evakuálják és ezáltal miniden 5 idegen gázt, mely később a fényelektromos cella érzékenységét befolyásolhatná, el­távolítunk. Ha a cella újból lehűlt, fény­érzékeny anyagot, például káliumot desz­tillálunk bele vagy kémiai vegyületből ál­) lítunk elő olyképen, hogy az üvegfalat a beforrasztott drót környezetében, mely az áramot a fényérzékeny katódhoz vezeti, fényérzékeny anyag fedje. Sokszor a fény­érzékeny réteget hidrogénnel érzékenyít-1 jük. Ez úgy történik, hogy a cellába meg­határozott mennyiségű hidrogént bocsáj­tunk és a cella elektródáira oly nagy fe­szültséget kapcsolunk, hogy ködkisülés in­dul meg. Ezáltal a cellát érzékenyítjük, l amikor is egyidejűleg az alkálifém el­színeződik. Ezt követőleg a hidrogént a cellából újra eltávolítjuk és a cellát vagy beforrasztjuk, hogy mint nagyfokú vá­kuummal dolgozó cella találjon alkalma-i zást vagy nemes gázzal töltjük meg és így forrasztjuk le. Az így előállított cellák ér­zékenyebbek ugyan, de elektromos tulaj­donságaikban nem eléggé állandók és nem is eléggé tartósak. Ez nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a káliumhidridkép­ződmények, amelyek a tulajdonképeni fényérzékeny réteget alkotják, az áram áthaladása közben hozzájuk ütköző iónok befolyása alatt viszonylagosan könnyen disszociálódnak. 45 Hogy az elektromos tulajdonságokat ál­landóan tartsuk és a cella élettartamát nö­veljük, javasolták, hogy a fényérzékeny réteget fémes alapra vigyük fel, amelyet példaképen valamely fémnek, mint ezüst- 50 nek az üvegfalra lecsapásával állítottunk elő. Ezzel viszonylagosan jó eredményeket értek el, különösen rendkívül vékony, úgynevezett egyatomos fényérzékeny ré­tegekkel, miután a könnyen illó fényérzé- 55 kény anyag a fémes alapon különösen jól tapad. Nyilvánvaló azonban, hogy a ká­liumhidridképződmények a fémes alap je­lenléténél az iónok befolyása következté­ben az áram áthaladása közben ez esetben 60 is disszociálódnak, ami a cella érzékenysé­gét az üzem folyamán csökkenti. Kísérletek azt mutatták, hogy az elek­tromos viszonyok sokkal állandóbbak ma­radnak és sokkal nagyobb élettartam adó- 65 dik a cella különösen nagyfokú érzékeny­sége mellett, ha a fényérzékeny réteget szelénnel érzékenyítjük. Az így érzékenyí­tett cella még hosszú hullámú (vörös) fénynél is rendkívül érzékeny. Az ily mó- 70 don kezelt cellával kapott abszolút elektro­mos áramértékek is jelentékenyen maga­sabbak, mint az ismert eljárásokkal előál­lított celláknál. A szelén igen kedvező ha­tását nyilvánvalóan azzal magyarázhat- 75 juk, hogy a szelénatómok a fényérzékeny réteg atomjaival rendkívül szilárd kötésbe lépnek, amelyet a fellépő iónok hosszú üzemtartam mellett sem befolyásolnak. Különösen kedvező eredményeket értünk 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom