106874. lajstromszámú szabadalom • Iontophorézis
Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106874. SZÁM. — VH/e. OSZTÁLY. T Iontophorézis alkalmazásához való készülék. Szalay László oki. mérnök Berlin-Steglitz. A bejelentés napja ld32. évi január hó 16-ika. Az iontophorézis az utóbbi időben számos — különösen csúzos természetű — megbetegedésnél mind nagyobb szerepet, játszik. E gyógymód szélesebb körökben, 5 való elterjedésének útjában állt azonban, idáig körülményes és meglehetősen drága volta. A módszer a keresztülviteléhez szükséges alacsony feszültségű konstans egyenáram miatt osalc a kellő áramforrás 10 (Panthostat, Multostat, stb.) felett rendelkező orvos rendelőjében volt alkalmaz-i ható, de még itt is szerfelett időrabló volt az elektródák elhelyezése és megerősítése. E találmány oly készülék, amelynek' 15 segítségével az orvos — vagy ami még i'ontosabbt — maga a paciens az iontophorézist könnyen, gyorsan és egyszerűen tetszőleges helyen alkalmazhatja, anélkül, hogy e célra még bármely segédeszközre 20 szüksége volna. A találmány lényege szerint a bejelentésbeli készülék az összes az iontophorézishez szükséges segédeszközöket, úgy mint a testelektródát, a nehezéket, (amely az 25 elektródát a kezelendő testrészen úgy rögzíti, hogy az átmeneti ellenállás lehetőleg csekély legyen), valamint az áramforrást a zsabályozó ellenállással, végül esetleg még az áramerősséget mérő műszert 30 oly módon egyesíti magában, hogy a kezelés csak ez egységnek a beteg testrészre való ráhelyezéséből (természetesen á gyógyszert tartalmazó anyag, pl. vattacsomó közibeillesztésélvei) és az áram be-35 kapcsolásából áll. Az egész készülék súlya kb. 2500 g; ez a súily elegendő az elektródának a testhez való kellő szorításálhoz. Ezt a készüléket az orvos a beteglátogatás alkalmából kényelmesen magával is' 40 viheti. A mellékelt rajz a találmány egy kiviteli módját ábrázolja; az 1. ábra a készüléket távlati ábrázolásban, míg a 2. ábra a keresztmetszetben mutatja. 45 Az egész készüléket flanellből vagy vászonból álló (1) burok veszi körül, amely lényegében téglalapalakú s amely (2) nyomókaposok segítségével könyen nyitható és csukható. E burokban foglal helyet 50 alul az elektróda lerögzítésére való (3) orvosi homokzsák, a sorba kapcsolt két részből álló (4) anódbatteria, az (5) szabályozó ellenállás és a (6) mérőműszer, továbbá a felsorolt részek helyzeti lerögzítésére vat- 55 tából készült közbenső (7) kitöltő falak. Az (1) burkon (1. ábra) a kézellektróda (8) vezetéke, a szabályozó ellenállás (9) ' gombja s a mérőműszerek (10) skálája részére nyílásokat létesítünk. 60 A (11) testelektróda (2. ábra) a burok külső felületére erősített, pl. fecskendezett fémrétegből áll, amelyet a burkon keresztülhúzott vezeték a (4) battériával köt össze. Az összes vezetékeket a burok belső 65 oldalára varrással erősítjük, e drótok a készülék keskenyebbik oldalán elhelyezett (12) bontaktusokhoz vezetnek, amelyek a burok összekapcsolásakor a battériák pólusaiba nyomulnak s ezáltal a kézelek- 70 tróda-battéria-szabályozó el lenállás-mérőműszer-testelektródákból álló áramkört zárják. Amint a rajzból látható, a készülékből egyetlen rövid (8) zsinór vezet ki a kéz- 75 elektródához; elesik tehát az eddigi készülékeknél szükséges minden hosszíú és zavaró vezeték a beteg és az apparatus között. Hasonlóképpen elesik a testelektródát, az áramforrással összekötő, mechani- 80
