106874. lajstromszámú szabadalom • Iontophorézis

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106874. SZÁM. — VH/e. OSZTÁLY. T Iontophorézis alkalmazásához való készülék. Szalay László oki. mérnök Berlin-Steglitz. A bejelentés napja ld32. évi január hó 16-ika. Az iontophorézis az utóbbi időben szá­mos — különösen csúzos természetű — megbetegedésnél mind nagyobb szerepet, játszik. E gyógymód szélesebb körökben, 5 való elterjedésének útjában állt azonban, idáig körülményes és meglehetősen drága volta. A módszer a keresztülviteléhez szükséges alacsony feszültségű konstans egyenáram miatt osalc a kellő áramforrás 10 (Panthostat, Multostat, stb.) felett rendel­kező orvos rendelőjében volt alkalmaz-i ható, de még itt is szerfelett időrabló volt az elektródák elhelyezése és megerősítése. E találmány oly készülék, amelynek' 15 segítségével az orvos — vagy ami még i'ontosabbt — maga a paciens az iontopho­rézist könnyen, gyorsan és egyszerűen tet­szőleges helyen alkalmazhatja, anélkül, hogy e célra még bármely segédeszközre 20 szüksége volna. A találmány lényege szerint a bejelen­tésbeli készülék az összes az iontophorézis­hez szükséges segédeszközöket, úgy mint a testelektródát, a nehezéket, (amely az 25 elektródát a kezelendő testrészen úgy rög­zíti, hogy az átmeneti ellenállás lehető­leg csekély legyen), valamint az áramfor­rást a zsabályozó ellenállással, végül eset­leg még az áramerősséget mérő műszert 30 oly módon egyesíti magában, hogy a ke­zelés csak ez egységnek a beteg testrészre való ráhelyezéséből (természetesen á gyógyszert tartalmazó anyag, pl. vatta­csomó közibeillesztésélvei) és az áram be-35 kapcsolásából áll. Az egész készülék súlya kb. 2500 g; ez a súily elegendő az elektró­dának a testhez való kellő szorításálhoz. Ezt a készüléket az orvos a beteglátoga­tás alkalmából kényelmesen magával is' 40 viheti. A mellékelt rajz a találmány egy kivi­teli módját ábrázolja; az 1. ábra a készüléket távlati ábrázolás­ban, míg a 2. ábra a keresztmetszetben mutatja. 45 Az egész készüléket flanellből vagy vá­szonból álló (1) burok veszi körül, amely lényegében téglalapalakú s amely (2) nyo­mókaposok segítségével könyen nyitható és csukható. E burokban foglal helyet 50 alul az elektróda lerögzítésére való (3) or­vosi homokzsák, a sorba kapcsolt két rész­ből álló (4) anódbatteria, az (5) szabályozó ellenállás és a (6) mérőműszer, továbbá a felsorolt részek helyzeti lerögzítésére vat- 55 tából készült közbenső (7) kitöltő falak. Az (1) burkon (1. ábra) a kézellektróda (8) vezetéke, a szabályozó ellenállás (9) ' gombja s a mérőműszerek (10) skálája ré­szére nyílásokat létesítünk. 60 A (11) testelektróda (2. ábra) a burok külső felületére erősített, pl. fecskendezett fémrétegből áll, amelyet a burkon keresz­tülhúzott vezeték a (4) battériával köt össze. Az összes vezetékeket a burok belső 65 oldalára varrással erősítjük, e drótok a készülék keskenyebbik oldalán elhelyezett (12) bontaktusokhoz vezetnek, amelyek a burok összekapcsolásakor a battériák pó­lusaiba nyomulnak s ezáltal a kézelek- 70 tróda-battéria-szabályozó el lenállás-mérő­műszer-testelektródákból álló áramkört zárják. Amint a rajzból látható, a készülékből egyetlen rövid (8) zsinór vezet ki a kéz- 75 elektródához; elesik tehát az eddigi ké­szülékeknél szükséges minden hosszíú és zavaró vezeték a beteg és az apparatus között. Hasonlóképpen elesik a testelektró­dát, az áramforrással összekötő, mechani- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom