106868. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelésű kályha

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁIYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106868. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. Szénportüzelésű kályha. Gürtler Pál gépkezelő Gönyíi. A bejelentés napja 1932. évi február hó 3-ika. Szénpor eltüzelésére eddigelé megfelelő kályhát nem állítottak elő. Az ilyirányú kísérletek és pl. szénporbefúvással és pótlevegőbevezetéssel működő szerkezetek, 5 komplikáltságuk ellenére sem vezettek a kellő eredményre. A találmány szerinti kályha, aránylag rendkívül egyszerű módon, minden különösebb mechanikai adagoló szerkezet 10 igénybevétele nélkül oldja meg a szénpor eltüzelésének feladatát. Azt lehetne mondani, hogy a találmány szerint a pótlevegő bevezetésének fordított műveletét végezzük el azzal, hogy a foj-15 tott gázokat vezetjük el levegővel telt forró csövekbe, melyekben azután a tökéletes égés bekövetkezik. Gondoskodás történt ezenkívül a begyújtáskor keletkező és lerakódó, nagyobb 20 mennyiségű koromnak utólagos elégetéséről is, valamint a füstgázok teljes melegének lehetőleg tökéletes kihasználásáról. A mellékelt rajz a találmány egy példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. Az 25 1. ábra a kályha hosszmetszete, a 2. ábra a kályha keresztmetszete (az 1. ábra A—B vonala szerint). A 3. ábra a rostélytartó lemezbe épített levegővezető csöveknek axonometrikus 30 képe. A vaslemezből és pedig felső részében célszerűen kettős vaslemezből készült kályha a szerelés és a tisztítás megkönnyítésére az (1) alsó tüzelőtérből, az erre he-35 lyezett felső, hősugárzó (2) részből s e két nevezett részhez hátul csavarokkal erősített (3) füstszekrényből áll. A találmány, leglényegesebb része a kályha alsó részének (4) rostélytartó leme-40 zébe állított levegővezető (5) csövek (lásd a 3. ábrát), melyek a tüzelőtér hosszirányában vezetve, a tüzelőtér felső részén, a berakható szénmennyiség felett végződnek. E csövek palástján, a rázórostély közepe felé eső alkotó mentén egész hosszuk- 45 ban a (6) nyílások vannak és a csövek felső végükkel a kályha közepe felé hajlanak. A (4) rostélytartó lemezt a (7) fenéklemezzel a (8) hamuteret határoló (9) vá- 50 laszfalak kötik össze. E (9) válaszfalaktól jobbra és balra eső (10 és 11) tér a levegőnek az (5) csövekbe való vezetésére való. Az egész 3. ábra szerinti rész, az 1. ábra szerinti módon a kályha alsó (12) vasle- 55 mezköpenyébe van beállítva és az alsó kályharész az 1. és a 2. ábra szerint ezután a (13) tüzelő- és a (14) légszabályozóval ellátott, a rostóly tisztítására szolgáló (15) ajtó kivételével (16) samottbéléssel van go kitöltve, oly módon, hogy az (5) csöveknek éppen csak a (6) nyílásokat tartalmazó része marad szabadon. A (12) köpeny alul kétoldalt — a levegőnek a (10, 11) terekbe való bebocsátá- 65 sara — a (17) nyílásokkal és ezekre szerelt, levehető (18) szabályozókkal van ellátva. A (17) nyílások a (18) léghuzamszabályozók levétele után egyúttal a (9—10) terek tisztítónyílásául is szol- 70 gálnak. A (4) rostélytartólemezre ismert (19) fix és i(20) rázórostély van helyezve (2. ábra), mely utóbbinak közepébe az (5) csövekhez hasonló (5a) cső van erősítve, azzal a kü- 75 lönbséggel, hogy ez teljes hosszában, tehát felső végén is egyenes és egész palástfelületén (21) nyílásai vannak. Ez a eső a (8) hamutérből a (15a) hamuajtó (14a) légszabályozóján keresztül vezeti be a levegőt 80