106853. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távjelzőtelepeken a beszédkörök egymásra való hatásától eredő káros jelenségek kiküszöbölésére
— 2 — szüntetjük meg, amelyek a megzavart körben belső elektromotorikus erőt indukálnak. A következőkben megmagyarázzuk azo-5 kat a fizikai jelenségeket, amelyek a találmány alapját képezik. Az 1. ábrában A—B az egyik és C—D a másik beszédkör, melyek egymásra zavarólag hatnak. Az A—B beszédkör hullámellenállása 10 (ZjXe5 ip1 ) a C—D beszédkör hullámellenáll ása (Z9 Xe 3 <p2 )• A két kört egymással (k) kondenzátor útján csatoljuk. Ha az A—B kört A-nál váltakozó áramforrásból tápláljuk, akkor a (k) kapacitív csatolás 15 (Vík) feszültséget indukál a C—D körben. Ez a feszültség az 1. ábra C—D jelzésű körében a látszólagos ellenállásokon, tehát üzemben a hullámellenállásakon át záródik, az X keresztmetszettől jobbra és 20 balra terjed és (J[ ) és iJr ) zavaró áramokat okoz. E kapacitív csatolás által okozott zavaró hatásnak az a jellegzetessége, hogy a megzavart vezetéket (V2K) külső feszültség alá helyezi. .25 A 2. ábrában azt az esetet tüntettük fel, amikor két áramkört egymással (m) hurkok útján mágnesesen csatoltunk. Ez a mágneses csatolás a C—D áramkörben indukció útján (V2 m ) feszültséget gerjeszt, 30 mely mint belső elektromotorikus erő hat és (Jm ) zavaró áramokat okoz. A mágneses csatolás útján az C—D áramkörben okozott zavaró hatás jellegzetessége tehát a (Vam) elektromotorikus erő. 35 Ha a fent leírt kapacitív és mágneses csatolásokat egyidejűleg alkalmazzuk, mimellett feltesszük, hogy a két csatolás Cinéi egyenkint ugyanoly mértékű zavaró áramokat létesít, akkor a körben a 3. ábra 40 alsó részében nyilas vonalakkal jelzett zavaró áramok folynak. A szakirodalomból ismeretes (Küpfmüller, Archív für Elektrotechnik, XII. Band, 2. Heft), hogy a két csatolás útján létesített 45 zavaró áramok fázisai egymástól csak a két vezeték hullámellenállása által meghatározott szögek összegével különböznek. Ez a különbség tehát (pi+ís) illetőleg, ha a két csatolás egyikének előjelét meg-50 fordítjuk, akkor 180°—(<PI + 92 )- Ezek a szögek általában használatos, terhelt vezetékeknél az áthallás szempontjából különösen mérvadó középső és felső frekvenciakörzetben kicsinyek. Ennek következ-55 ben az első megközelítésben a két különböző csatolás által létesített zavaró áramokat mint azonos fázisban levőknek, vagy pedig fázisban egymással szemben 180 fokkal eltoltaknak tekinthetjük. Ekkor a 3. ábrabeli diszpozíciónál a fenti fel- 6 lételek mellett azok a zavaró áramok, amelyek a (I)) ponton át folynak, egymást lerontják, míg a (C) ponton átfolyó áramok azonos értelműek, tehát áthallás keletkezik a vonalnak, illetőleg kábelnek 6 ugyanazon végén fekvő két állomás között, anélkül azonban, hogy zavar létesülne a vonalnak, illetőleg kábelnek különböző végein fekvő állomások között. Ha a két, csatolás egyikének előjelét meg- 7 fordítjuk, akkor (C) helyett a vonalnak, illetőleg kábelnek ugyanazon végén fekvő két állomása között az áthallás megszűnik, de áthallás keletkezik (D)-nél a kábel két ellentétes végén fekvő állomása kö- 7 zött. Az ily módon keletkezett zavaró áramokat a meglévő zavaró áramok kompenzálására használjuk. Ha a zavarok okai mindkét csoportban különböznek, úgy emellett mindegyik zavaró hatás önmagá- 81 ban kiküszöbölhető, anélkül, hogy a másik csoportba tartozó zavaró hatást befolyásolnék. A találmány lényege tehát abban van, hogy a meglévő áthallásokat fele részükben kapacitív, fele részükben 8 mágneses csatolás útján küszöböljük ki, vagy — más szavakkal kifejezve — a zavarok felerészét oly kiegyenlítő elemmel szüntetjük meg, melynek jellegzetessége, hogy a beszédkört külső feszültség 91 alá helyezi, a zavarok másik felét pedig oly kiegyenlítő elemmel szüntetjük meg, melynek jellegzetessége, hogy a beszédkörben belső feszültséget indukál. Ez esetben egyéb áthallások észrevehető be- 9i lölyásolása nem következik be. A leírt eljárást, illetőleg berendezést a bevezetésben említett valamennyi áthallási zavar megszüntetésére felhasználhatjuk. Ha a zavaró állomás az érnégyes egyik érpár- ü ján, a megzavart állomás az érnégyes másik érpárján beszél, valamint, ha a zavaró állomás és a megzavart állomás a vonalnak különböző végein vannak, akkor egyrészt az indukáló és az indukált beszédkörök között fekvő harántkondenzátorokat, harántellenállásokat vagy harántinduktivitásokat vagy ezek tetszőleges kombinációját, másrészt kölcsönös induktivitásokat alkalmazunk. Ha a za- t varó állomás az érnégyes egyik érpárján beszél, a megzavart állomás pedig az érnégyesre van kapcsolva és amikor az állomások a vonalnak különböző végein vannak1 , akkor egyrészt harántkondenzáto- 1 rokat, harántinduktivitásokat és harántellenállásokat, vagy ezen elemek tetszőleges kombinációját és másrészt a párok-