106846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénhidrogének katalitos átalakítására

— 2 — a hordozót előbb a fém nitrátjával vagy más sójával átitatjuk és azután azt a, nit­rátnak oxiddá való átalakítása céljából hevítjük. 5 A (11) katalizátort tartalmazó kamrá­ból a gőzök a harmadik (13) katalitos masszát tartalmazó kamrába lépnek. E massza elsősorban adszorbeáló szilikát, mint pl. aktivált agyag vagy szilika-10 gól, amelyet csőalakú kis testecskékké formázhatunk. Bizonyos anyagoknál kis mennyiségű, 3%-nál nem több, szabad timföld hozzáadása is vkívánatos, avég­ből, hogy reaktiválásnál a folyósodást 15 megakadályozzuk. Ez adszorbeáló testek­ben kis mennyiségű, előnyösen 1% fém­nikkelt vagy kobaltot lecsapathatunk úgy, hogy a szilikáthoz a fém hidroxid­ját (hydrate) adjuk és a fémet hevítés és 20 redukálás útján igen aktivált alakra hoz­zuk. A (13) katalitos masszát tartalmazó kamrából a gőzök a (14) vezetéken át a (15) frakcionáló toronyba jutnak, amely-25 bői a nem kondenzált gőzök és állandó gázok a (16) csövön keresztül a (17) kon­denzátorba és (18) tartányba jutnak. Az esetben, ha a (8) frakcionáló tornyot használjuk, a (15) frakcionáló tornyot 30 nem kell használni és az; anyag a (14) ve­zetékből a szelep vezérlésű (19) mellékve­zetéken át közvetlenül a (16) vezetékbe léphet át. Bár a bemutatott foganatosítási alak-35 nál, a kimerítő ábrázolás céljából, két frakcionáló tornyot mutattunk be, nyil­vánvaló, hogy olyan készülékben, amely­ben bizonyos anyag meghatározott keze­lése megy végbe, csak egy tornyot kell 40 alkalmazni. Olyan eljárásnál, amelynél gyakorlatilag az összes nehéz szénhidro­gént benzinné vagy motortüzelőanyaggá akarjuk átalakítani, a (8) toronynak meg­felelően elhelyezett frakcionáló tornyot 45 alkalmazunk úgy, hogy a (11) és (13) ka­talizátorokon csak a kívánt végterméket adó alacsony forrpontú alkatrészek men­nek át, míg a (8) torony kondenzátumát a torony fenekéről elvezetjük és a (4) 50 kamrában vagy hasonló katalitos kamrá­ban további átalakításnak vetjük alá. Másrészt az esetben, ha csak javított ter­méket, mint pl. transzformátor- vagy kenőolajat kívánunk előállítani és az ala-55 csony forrpontú termék vagy benzin csak az eljárásnak másodlagos terméke, akkor az összes gőzöket a (11) és (13) katalizá­torokon vezetjük át és a frakcionált kon­denzálást csak ezután, jelen esetben a (15) toronyban végezzük, mimellett az 60 átalakított és tisztított, magas forrpontú termékeket e torony fenekéről vezetjük el. A készülék rendes üzemének kezdetén a második kamrában lévő (11) katalitos massza fémje fémalakban ós finoman el- 65 osztott állapotban van; ugyanez áll a har­madik kamrában lévő (13) lemre is. A (4) kamrában az adszorbeáló szilikát mellett alkalmazott fém vagy fémek oxi­dok alakjában vannak jelen. A nyomás 70 az egész készülékben sohasem nagyobb, mint amekkora nyomás a gőzök áramol­tatásához éppen szükséges, azaz csak kissé nagyobb, mint a légköri nyomás. Bizonyos esetekben még az is kívánatos 75 lehet, hogy csökkentett nyomásokat al­kalmazzunk, amit ismert módon vákuum­szivattyú segítségével érhetünk el. Az (1) kamrában fenntartott hőmérsékletet és a betáplált olajmennyiséget úgy választjuk 80 meg, hogy az olaj elgőzöltetése a lehető­ség szerint teljesen végbemenjen addig, amíg az a (4) átalakító kamrát eléri. Ez elgőzölögtetést vízgőz befúvása elősegíti, amely a (3) masszában az olajgőzökkel 85 bensőleg elkeveredik. Az (5) átalakító ka­talizátor hőmérsékletét a nyersanyag természete és az átalakításnak elérendő foka vagy természete szerint választjuk meg. A gyakorlatban e hőmérséklet 288° 90 és 540° között váltakozik és a krakkolás­nál előnyösen 425°-nál magasabb. Az, (5) katalizátornak a kezelendő anyagra igen erős hatása van, amelyet azonban nem ismerünk teljesen. E hatás általában ab- 95 ban nyilvánul, hogy az anyagnak egy része szabad szén és állandó gázok, va­lamint aromás és telítetlen alkatrészek képződése közben megbomlik. A szervet­len kén teljesen kénhidrogénné alakul át, 100 míg a szerves kén kb. 70—80%-a szintén kiválik és kénhidrogénnó alakul. A második kamrában lévő (11) katali­zátornak szerepe elsősorban a kén eltávo­lítása, azaz a finomítás. Ez eredményt a 105 kénhidrogén és a fém reakciója adja, mi­mellett a fém fémszulfiddá alakul. E ka­talizátor az olaj további átalakítását is elvégzi, oly irányban, hogy a telítetlen alkatrészek mennyisége növekedik. E 110 kamra hőmérsékletét 310° és 430° között tartjuk, azonban a legjobb eredményeket kb. 349°-on érjük el. A (11) masszát tartalmazó kamrából kilépő termékek nem állandóak és nem 115 kívánatos színezőanyagokat tartalmaz­nak. E hibákat az utolsó kamra (13) ka­talizátora küszöböli ki, amelyben a visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom