106846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénhidrogének katalitos átalakítására

— 2 — a hordozót előbb a fém nitrátjával vagy más sójával átitatjuk és azután azt a, nitrátnak oxiddá való átalakítása céljából hevítjük. 5 A (11) katalizátort tartalmazó kamrából a gőzök a harmadik (13) katalitos masszát tartalmazó kamrába lépnek. E massza elsősorban adszorbeáló szilikát, mint pl. aktivált agyag vagy szilika-10 gól, amelyet csőalakú kis testecskékké formázhatunk. Bizonyos anyagoknál kis mennyiségű, 3%-nál nem több, szabad timföld hozzáadása is vkívánatos, avégből, hogy reaktiválásnál a folyósodást 15 megakadályozzuk. Ez adszorbeáló testekben kis mennyiségű, előnyösen 1% fémnikkelt vagy kobaltot lecsapathatunk úgy, hogy a szilikáthoz a fém hidroxidját (hydrate) adjuk és a fémet hevítés és 20 redukálás útján igen aktivált alakra hozzuk. A (13) katalitos masszát tartalmazó kamrából a gőzök a (14) vezetéken át a (15) frakcionáló toronyba jutnak, amely-25 bői a nem kondenzált gőzök és állandó gázok a (16) csövön keresztül a (17) kondenzátorba és (18) tartányba jutnak. Az esetben, ha a (8) frakcionáló tornyot használjuk, a (15) frakcionáló tornyot 30 nem kell használni és az; anyag a (14) vezetékből a szelep vezérlésű (19) mellékvezetéken át közvetlenül a (16) vezetékbe léphet át. Bár a bemutatott foganatosítási alak-35 nál, a kimerítő ábrázolás céljából, két frakcionáló tornyot mutattunk be, nyilvánvaló, hogy olyan készülékben, amelyben bizonyos anyag meghatározott kezelése megy végbe, csak egy tornyot kell 40 alkalmazni. Olyan eljárásnál, amelynél gyakorlatilag az összes nehéz szénhidrogént benzinné vagy motortüzelőanyaggá akarjuk átalakítani, a (8) toronynak megfelelően elhelyezett frakcionáló tornyot 45 alkalmazunk úgy, hogy a (11) és (13) katalizátorokon csak a kívánt végterméket adó alacsony forrpontú alkatrészek mennek át, míg a (8) torony kondenzátumát a torony fenekéről elvezetjük és a (4) 50 kamrában vagy hasonló katalitos kamrában további átalakításnak vetjük alá. Másrészt az esetben, ha csak javított terméket, mint pl. transzformátor- vagy kenőolajat kívánunk előállítani és az ala-55 csony forrpontú termék vagy benzin csak az eljárásnak másodlagos terméke, akkor az összes gőzöket a (11) és (13) katalizátorokon vezetjük át és a frakcionált kondenzálást csak ezután, jelen esetben a (15) toronyban végezzük, mimellett az 60 átalakított és tisztított, magas forrpontú termékeket e torony fenekéről vezetjük el. A készülék rendes üzemének kezdetén a második kamrában lévő (11) katalitos massza fémje fémalakban ós finoman el- 65 osztott állapotban van; ugyanez áll a harmadik kamrában lévő (13) lemre is. A (4) kamrában az adszorbeáló szilikát mellett alkalmazott fém vagy fémek oxidok alakjában vannak jelen. A nyomás 70 az egész készülékben sohasem nagyobb, mint amekkora nyomás a gőzök áramoltatásához éppen szükséges, azaz csak kissé nagyobb, mint a légköri nyomás. Bizonyos esetekben még az is kívánatos 75 lehet, hogy csökkentett nyomásokat alkalmazzunk, amit ismert módon vákuumszivattyú segítségével érhetünk el. Az (1) kamrában fenntartott hőmérsékletet és a betáplált olajmennyiséget úgy választjuk 80 meg, hogy az olaj elgőzöltetése a lehetőség szerint teljesen végbemenjen addig, amíg az a (4) átalakító kamrát eléri. Ez elgőzölögtetést vízgőz befúvása elősegíti, amely a (3) masszában az olajgőzökkel 85 bensőleg elkeveredik. Az (5) átalakító katalizátor hőmérsékletét a nyersanyag természete és az átalakításnak elérendő foka vagy természete szerint választjuk meg. A gyakorlatban e hőmérséklet 288° 90 és 540° között váltakozik és a krakkolásnál előnyösen 425°-nál magasabb. Az, (5) katalizátornak a kezelendő anyagra igen erős hatása van, amelyet azonban nem ismerünk teljesen. E hatás általában ab- 95 ban nyilvánul, hogy az anyagnak egy része szabad szén és állandó gázok, valamint aromás és telítetlen alkatrészek képződése közben megbomlik. A szervetlen kén teljesen kénhidrogénné alakul át, 100 míg a szerves kén kb. 70—80%-a szintén kiválik és kénhidrogénnó alakul. A második kamrában lévő (11) katalizátornak szerepe elsősorban a kén eltávolítása, azaz a finomítás. Ez eredményt a 105 kénhidrogén és a fém reakciója adja, mimellett a fém fémszulfiddá alakul. E katalizátor az olaj további átalakítását is elvégzi, oly irányban, hogy a telítetlen alkatrészek mennyisége növekedik. E 110 kamra hőmérsékletét 310° és 430° között tartjuk, azonban a legjobb eredményeket kb. 349°-on érjük el. A (11) masszát tartalmazó kamrából kilépő termékek nem állandóak és nem 115 kívánatos színezőanyagokat tartalmaznak. E hibákat az utolsó kamra (13) katalizátora küszöböli ki, amelyben a visz-