106838. lajstromszámú szabadalom • Szennyvíztisztitó eljárás és készülék

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. HAGYÁS KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106838. SZÁM. — XXI/b. OSZTÁLY. Szennyvíztisztító eljárás és készülék. Steinhard Ernst építőmester Wien, mint Radermacher Wilhelm wiesbadeni lakos jogutódja. A bejelentés napja 1932. évi február hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi julius hó 14-ike. Ha részekre bontjuk azt a teljes derí­tési folyamatot, mely házi szennyvízhez való mechanikai frissvízderítő berende­zések derítőtereiben lejátszódik, akkor 5 azt látjuk, hogy az, időrendben egymást követő három rész,folyamatból áll. Először is a könnyű úszó anyagok a fel­színre kerülnek, ezután a súlyos merülő anyagok a fenékre sülyednek, végül a 10 könnyű merülő anyagok lassanként lesü­lyednek. A házi szennyvíz mármost keletkezési helyén, vagyis közvetlenül a lakóhelyek mögött, aránylag nagymennyiségű durva 15 anyagot, pl. sok papirt és szétmorzsoló­dott ürülékdarabot tartalmaz, melyeknek az a törekvésük, hogy részben mint úszó anyagok rögtön a felszínre kerüljenek, részben pedig meglehetősen gyorsan le-20 sülyedjenek. Ezenkívül még könnyű me­rülő anyagok vannak jelen, mindenesetre csak csekély mennyiségben. Ha ilyen szennyvizet kilométerhosszú csatornákban vezetünk el, akkor a durva, 25 főleg szerves anyagok fokozatosan szét­mállanak úgy, hogy a csatornarendszer kifolyási helyén -a szennyvízben már csak aránylag csekély mennyiségű durva merülő anyag és könnyű úszó anyag, vi-30 szont nagyobb mennyiségű könnyű me­rülő anyag van. Ha ezeket a tapasztalatokat észszerűen akarjuk értékesíteni derítőberendezések megépítésénél, altkor kitűnik, hogy szo-35 rosan a lakóhelyek mögött fekvő házi de­rítővermeket más alapelvek szerint kell kiképezni, mint a városi csatornahálóza­tok kifolyási helyén épített központi de­rítőberendezéseket. Az utóbb említett berendezések: derítő- 40 terei mindig aránylag nagyméretűek, miért is azokban a teljes derítési folya­matot együttesen kitevő, fentebb említett három részfolyamat — nem utolsó sor­ban a szennyvíz többnyire folytonos 45 hozzáfolyása miatt is — kellőképpen ját­szódhatik le anélkül, hogy egymást za­varná. Ezzel szemben házi derítőberendezések derítőterei igen kicsiny méretűek, ezért a 50 derítés három részfolyamata gyakorlatilag egymással szemben hat és egymást akadá­lyozza. Ez a visszás állapot különösen akkor jelentkezik nagy mértékben, ami­kor a kicsiny derítőterekben fürdővíz, 55 mosókonyhavíz és öblítővíz leeresztése folytán, hirtelen lökések lépnek fel. így pl. a könnyű úszó anyagok felvetésével együttjáró örvénylés a merülő anyagok lesülyedését, a súlyos merülő anyagok 60 gyors lesülyedése okozta vízmozgás pedig a könnyű merülő anyagok leválását zavarja. Ezek az üzemtechnikai nehéz­ségek természetesen olyan házi derítőbe­rendezéseknél észlelhetők a legnagyobb 65 mértékben, melyeknél a mechanikai levá­lasztási folyamat, miként a legtöbb eset­ben, egyetlen derítőtérben játszódik le. Nem kerülhetők el azonban ezek a ne­hézségek a frissvízeljárás szerint dolgozó 70 berendezéseknél sem, melyeknél a derítő­tér ismert módon több szakaszra oszlik, mert az elvezető csatornába durva szennydarabok kerülnek. A találmány szerint a fentismertetett hátrányokat ma- 75 radéktalanul kiküszöböljük. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárás kivitelére való készülék egyik fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom