106829. lajstromszámú szabadalom • Ködfény kisülésű erősítőcső

sítményét, nevezetesen a ködkisülési köznek, mint az erősítőáram eiektronforrásának, kiadósságát növelni lehet, Ez a rendszabály abból áll, hogy a kisülési kató-5 dát egy igen kis katódaesé&ű anyaggal fedjük be, tehát hasonlóképpen járunk el, mint az pl. a ködfényiegyenárányítócsövekkel kapcsolatban már ismeretes. Erre a célra legjobban beváltak a bárium-, 10 kálcium- vagy strontium-oxid, továbbá alumínium, magnézium. Mint ismeretes, az említett oxidok annál erősebben emittálnak, minél magasabb a hőmérsékletük. Ebből kiindulva a katód gyors felmele-15 gedését olykép idézhetjük elő, hogy a katód kisülő felületét nem fedjük be egyszerűen egyenletesen az említett anyagokkal, hanem azon olyan helyeket hagyunk meg, ahol vagy egyáltalán nincs 20 bevonat, vagy ez vékonyabb, mint az egyéb helyeken. A kisülési feszültség rákapcsolásakor a kisülés először ezeken a helyeken lép fel, minélfogva ezek a helyek hirtelen felmelegesznek, ami a többi 25 katódafelületnek gyors átmelegedését idézi elő, támogatva még azzail, hogy az áramerősség eközben növekszik. A találmány szerinti erősítőcső igen, kiváló további tulajdonsága, hogy telje-30 sen zajtalanul működik. Az ismert izzókatódáscsöveknél, mint ismeretes, bizonyos, valószínűleg az eleiktrónoknak az izzószálból való kilépési munkájából vagy más egyéb okból eredő zúgás lép fel, 35 amely annál erősebben észlelhető, minél gyengébbek a felerősítendő áramok és minél nagyobb a cső után alkalmazott erősítés. Az új csövek ennélfogva főként több fokozatú erősítőkészülékek kezdő 40 csöveként alkalmazhatók. így pl. különösen akkor, ha az erősítendő áramokat, pl. kondenzátor-mikrofon kelti, amely tudvalevőleg meglehetősen érzéketlen. Az elektródák méretei különösen kon-45 centrikus — pl. a 8. ábra szerinti — elrendezés esetén célszerűen a következők: A legkülsőbb elektróda, a (k) kisülési katóda, több, célszerűen négy, egyenként 0.8 mm vastag drótból áll. A katóda ; át-50 mérője 10 mm. Az (al) kisülési anóda átmérője 6 mim és négy, egyenként 2.5 mm széles szalagból áll. Az (s) vezérlőelektróda átmérője 2 mm és 0.15 mm vastag drótból készült, 50 menetű, laza tekercs 55 alakjában van kiképezve. A páleaalakú (a2) erősítőanód átmérője 1 mm. Az egész elektródarendszer magassága néhány centiméter. A cső teljesítményét egészen jelentékeny mértékben lehet végül még azzal fo- 60 kőzni, hogy a köd kisülési közt egy fényívvel helyettesíthetjük. Ezt az ívet legelőnyösebben, mint az ismert világítócsöveknél (azi ú. n. pontfénylámpáknál) két wolfram elektróda között állítjuk elő. Ez 65 a két elektróda hideg állapotban egymással érintkezik, míg a kisülési áram bekapcsolásakor a rövidzárás folytán először aránylag nagy erősségű áram hatása alatt az egyik elektródával összekötött 70 kettősfém-szalag (bimetallszalag) meggörbül és a két elektródát egymástól néháaiy milliméterrel eltávolítja, úgyhogy közöttük fényív lép fel. A jelen esetben fennforgó cél érdekében természetesen 75 arra kell ügyelni, hogy a fényív anódája lemez legyen, vagy legalább is lemezzel legyen összekötve, úgyhogy így a találmány lényege szerint a fényívk'isülési teret az erősítő elektródákkal szemben árnyé- 80 kóló hatás bekövetkezzék. Hogy az erősítőanód és a kisülési anód közti feszültségkülönbséget, amelynek közönséges viszonyok között a gáz ionizációs feszültségénél alacsonyabbnak kell 85 lennie, növelhessük, bizonyos esetekben: előnyös az elektródák egymástól való távolságát és a gáz nyomását úgy megszabni, hogy például az erősítőanód és a vezérlőelektróda, illetőleg a kisülési anódi közötti1

90 távolság az ú. n. szabad úthosszal egyenlő nagyságrendű vagy akár annál kisebb is legyen. A szabad úthossz* nagysága a gáz minőségétől és nyomásától függ és néhány mm gáznyomás mellett 95 a milliméter törtrészét teszi ki. Az elektródák ilyen elrendezése mellett az erősíiőanód feszültségét, amely rendesen nem lehet kb. 25 voltnál nagyobb, 40 voltra, vagy még magasabbra is növel- 100 hetjük anélkül, hogy kisülés lépne fel. Ugyanebben az összefüggésben az is ajánlatos lehet, hogy magát a két kisülési elektróda közti legrövidebb távolságot is a szabad úthossz nagyságrendjére csök- 105 kentsük. Ezzel azt érjük el, hogy a katód egyes részeiről a kisülési anóda éppen velük szemközt fekvő felületrészeinek közepe felé nem megy át áram, viszont a kisülés a kisülési anódának a katódré- no széktől természetesen távolabb fekvő szélei felé megtörténik. Ezzel az az előny jár, hogy így a ködkisülés azokra a helyekre lokalizálódik, amelyeket az erősítőáram számára az elektronok keletke- 115 zésére használunk fel, nevezetesen a kisülési anóda egyes részeinek széleire.