106805. lajstromszámú szabadalom • Szűrő, csöves kutakhoz és eljárás annak előállítására

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106805. SZÁM. — XXI/a. OSZTÁLY. Szűrő, csöves kutakhoz és eljárás annak előállítására. Laubner Ottó főmérnök Pénzig-. A bejelentés napja 1930. évi december hó 13-ika. A találmány olyan harang-, vagy gyűrűalakú szűrő, amilyent icsöveskutak készítéséhez szoktak használni. Ezek a szűrők, eddigelé, távolságtartók-5 kai felszerelt egyes harangokból, vagy gyűrűkből állottak, mely távolságtartók a harangokkal, vagy gyűrűkkel egy darabból voltak. Ezeket a részeket főleg öntöttvasból, vagy saválló kerámiái inasz-10 szából, mázas felülettel készítették. Több ilyen harangot, vagy gyűrűt egymásra raktak és fémből való vonórudakkal, vagy horgonyokkal „szűrőbetét"-té (röviden szűrő"-vé), azaz többrészű testté egyesí-15 tettek, amelyet a horgonyok tartottak össze. A horgonyok a legszélső harangokat, vagy gyűrűket fogták meg és a szűrő valamennyi alkatelemét egymáshoz szorították. E többrészű szűrők törés elleni 20 szilárdsága igen csekély és a fémihorgonyok is hátrányosak, minthogy a fémet a talajban és a vízben levő sav rövidebb vagy hosszabb idő múlva megtámadja és megrongálja, ha csak nincs olyan kemény 25 kérge, mint az öntött vasnak. A találmány lényege az, hogy a fémhorgonyoik, illetve kötővasak helyett, a harangoknak, vagy gyűrűknek bizonyos részei, nevezetesen a távolságtartók szolgál-30 nak az egyes harangok, vagy gyűrűk egymással való összekötésére. A szűrőt ugyanis, a találmány szerint, olymódon készítjük, hogy a harangok, gyűrűk, vagy (belső kavicstöltéses szűrőknél) csészék 85 távolságtartói tartó hosszbordáikat képeznek, amelyek az összes részeket egyrészű, csőalakú testté egyesítik. Ilyen testnek törés elleni szilárdsága az eddigiekénél lényegesen nagyobb és ezenkívül 40 az az előnye van, hogy készítéséhez csak egyetlen anyagot használhatunk. Mint ilyen a saválló, kerámiái masszán kívül, a fém, vagy üveg is tekintetbe jön. Ilyen egyrészű szűrőt, vagy egy darabban készíthetünk, pl. öntéssel, sajtolással. 45 vagy megfelelő vastag falú, csőalakú testből való megmunkálással, vagy pedig a következőképen: távolságtartókkal ellátott egyes harangokat, gyűrűket, vagy csészéket kerámiai masszából alakítjuk és kö- 50 rülbelül bőrkeménységűre előszárítjuk, Ezután annyi harangot, gyűrűt stb. rakunk egymásra, míg a „szűrőbetét (röviden „szűrő" a kívánt magasságát el nem éri. A távolságtartók érintkezési felülete 55 közé agyagos vizet, vagy hasonlót kenünk úgy, hogy az ezután következő égetésnél az érintkezési felületek, többé, vagy kevésbbé, erősen összesűlnek, amiáltal kétkét egymásra felfekvő távolságtartó kö- 60 zött oly felületi összekötés keletkezik; amely tart, ill. hord. Ennek az eljárásnak változata, hogy a hosszbordákat és a köztük lévő harang-, vagy gyűrűrészeket külön-külön készít- 65 jük, mire a szűrőt ez alkatrészekből öszszeállítjuk és arról gondoskodunk, hogy a harang-, vagy gyűrűrészek a hosszbordákkal húzásra és nyomásra igénybevehető módon legyenek egymással össze- 70 kötve. Ennek a változatnak azonban gyakorlatilag nem lesz nagy jelentősége, mert a találmány szerinti eljárás más foganatosítási módjaival szemben túlságosan körülményes és költséges. 75 A találmány lényege tehát az. hogy két-két harang, gyűrű, vagy csésze köizött egy teherhordóképesi, azaz húzásra és nyomásra igénybevehető összeköttetés van, míg eddigelé a szűrő minden egyes 80