106783. lajstromszámú szabadalom • Szimmétriátlan vezetékképességű elektródarendszer

— 2 — szerűen olyan anyagot választunk, melynek elektronemittáló képessége nagyobb, mint azon anyagé, amelyből a másik elektróda felülete van. 5 Az elektródáknak nem kell fémből lenniök, hanem azok szénből vagy vegyületből lehetnek, amelyet esetleg szigetelő anyaggal való vegyi reakció révén képezhetünk. így pl. előbb jódot csaphatunk le, 10 amelyet azután alkalmas módon ezüst jodiddá alakítunk át. Találmányunkat még részletesebben a rajz kapcsán fogjuk elmagyarázni, mely a találmány szerinti elektródarendszer fo-15 ganatosítási példájának vázlatát mutatja, amihez megjegyezzük, hogy helyes léptékben a foganatosítás! példát nem lehet feltüntetni, miután a közbenső anyag számára célszerűen oly vékony hártyácskát 20 használunk, hogy ennek a rajz síkjával való metszete fel sem tüntethető, mert annak vastagsága pl. csak néhány ezred milliméter. Az 1. ábra oly foganatosítási példát mutat, 25 amelynél az elektródákat vezető anyagból való lemezkék képezik, melyek szigetelő tokba vannak zárva és melyek között vegyületből való hártya van. A 2. ábrán látható foganatosítási példa 30 esetében üvegburát alkalmazunk, melynek belső falára vannak az elektródák f elvíve. Az 1. ábra szerinti elektródarendszer szigetelő anyagból, pl. műgyantából (ba-35 kelitből, philitből stb.-ből) való, dobozalakú (1) testből áll. Ennek belsejében az elektródák teljesen el vannak zárva. A pozitív (2) elektródát sárgarézlevélke vagy lemezónsáv alkotja. Erre szigetelő vagy 40 rossz vezető anyagból való, a közbenső anyagot alkotó (3) hártya van felvíve, pl. ráfecskendezés révén, esetleg oly oldószer segélyével, mely maga elillan. Ilyen anyag pl. a konyhasó (NiaCl). 45 Az utóbbi rétegre (4) vezető anyagot csapatunk le, mely a negatív elektróda anyagot választunk, mely a (3) réteg anyagának felületéhez adszorbeál, amilyen pl. a kálium vagy nátrium. A közbenső anyag 50 és a negatív elektróda határát, ahol azok egymáshoz vannak adszorbeálva, szakadozott vonal jelzi. Egy következő (5) vezető lemez fedi az elektródákat. Az elektródákból álló teljes 55 alaikzat köré (6) szigetelő massza van öntve úgy, hogy a küllevegő nem hatolhat az elektródákhoz, ezenkívül pedig sérülések is el vannak hárítva. Ezáltal egyúttal a közbenső anyag szélén átütéseket is kiküszöbölünk. g0 A (2) elektróda és az (5) lemez, (7), illetve (8) vezetékek útján a (9), illetve (10) csatlakoztató csavarokkal áll kapcsolatban. Ha ez utóbbiakat alkalmas feszültségű váltakozó áramforrás sarkaival köt- 65 jük össze, úgy a rendszert áram csak akkor járja át, ha a (10) kapocs negatív. Egyetlen rendszer helyett a készülék több elektródarendszert is tartalmazhat. Két vagy több elektródapárt a helyes sor- 70 rendben rakhatunk egymásra és azoknak közös burkuk lehet, elektromosan pedig sorba vannak kapcsolva. A készülék ezen esetben nagyobb feszültségek számára alkalmas. 75 A szigetelő toknak oly alakot adhatunk, hogy két vagy több hasonló kivitelű rendszerből egy batéria állítható össze ezen rendszerek sorbakapcsolása révén. A 2. ábra a találmány további fogana- 80 tosítási példáját mutatja. A rendszernek ezen esetben evaukált (11) burka van, melynek belső falán (12) vezető csapadék van. Ez a csapadék (13) csatlakoztató süvegecskével van. A fal belső oldalán levő 85 (12) vezető rétegre, mely ezüsthuzalocskának a bura belsejében való elporlasztása által előállított ezüsttükör lehet, egy második (14) csapadékot viszünk fel, mely szigetelő anyagból, pl. konyhasóból áll. Ez 90 oly módon történhet, hogy ezt az anyagot felhevített huzalról elpárologtatjuk, amint ezt részletesebben még el fogjuk magyarázni. Alkalmas vezető anyagból való (15) hár- 95 tyácska van a (14) közbenső anyag felületéhez adszorbeálva és ez ennek folytán a rendszer negatív elektródája. Az utóbb említett második (15) elektródának a (16) csatlakoztató süvegecskével 100 való összeköttetését kis (17) rugó közvetíti, melynek szabad vége a (15) belső, vezető csapadékhoz fekszik, másik vége pedig egy (18) vezető végéhez van erősítve, mely a bura falán át a (16) süvegecskéhez vezet. 105 A (17) rugó szabad vége az adszorbeált réteg lecsapódása utáni időig a (13) süvegecskéhez vezető (19) rudacskával könnyen olvadó anyagból való, kis, vékony huzal útján volt összekötve. A (13) és a (16) sü- 110 vegek között tehát vezetői összeköttetés volt, melyen elégséges intenzitású áramot bocsáthattunk át ahhoz, hogy a vezetékek annyira hevüljenek fel, hogy ennek folytán a felvitt konyhasó bizonyos mennyi- 115 sége elpárologjon és az ezüsttükörre lecsapódjék. Az áramerősséget ezután annyira