106764. lajstromszámú szabadalom • Forrcsöves és egyéb kazán

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI í^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106164. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Forrcsöves és egyéb kazán. Havas Ede oki. gépészmérnök Budapest. A. bejelentés napja 1931. évi december hó 3-ika. A forrcsöves kazánoknak általában nagy hátrányuk, hogy a forrcsőfalra lerakódó kazánkő azt a melegelvezetés tekintetében a víztértől elszigeteli, a csőfal B egyes részei túlmelegednek, ennek következtében a behengerlés által a csövek és a csőfal között létesített merev kapcsolás meglazul ós a csövek megfolyósodnak. Különösen áll ez forrcsöves kazánok alsó, a 10 tűztér felé néző oldaláról, amelynél a szigetelő kazánkőréteg képződése még sokkal fokozottabb, mert erre az alsó csőfalra rakódik le a csövekről lepergő kazánkő és a víztérben lebegő iszap is. 15 A találmány a csőfal e káros túlmelegedését van hivatva megakadályozni és lényege abban van, hogy a csőfal egy vastagabb, jó melegvezető anyagból való réteggel van borítva. Ez lehet célszerűen 20 valamely fém, például ólom, alumínium, higany, vagy akár valamely könnyen olvadó ötvözet is. Az 1. ábra álló forrcsöves kazánt tüntet fel, amelynél a (6) rostélyon az (5) tűztér-25 ben ég a tűz s ez közvetlenül melegíti az alsó (1) csőfalat; a füstgázok azután a (2) tűzcsöveken vonulnak át és a (9) füstcsövön keresztül távoznak. A tápvíz a (8) csövön folyik a kazánba és a (7) csövön át 30 gőz, esetleg melegvíz-kazánnál víz alakjában távozik. Az iszaptisztításra valók a (10) tisztító nyílás, avagy nyílások. (11) a kazánköpeny. Ugyané kazán alsó csőfalának részletét nagyobb léptékben a 2. ábra 35 tünteti fel. Ha az (1) csőfal fölött kazánkőréteg nincsen, úgy az a tíiztér felől nyert meleg legnagyobb részét a fölötte levő vízrétegnek adja át és csak csekély mértékben fog ebből a melegből vezetés révén a (2) tűz- 40 csövek falaiba jutni. A csőfal és a csövek, temperaturája csak lényegtelenül lesz maT gasabb, mint a vízé. Ellenben, ha az (1) csőfalat (4) kazánkőréteg borítja, a vízbe aránylag kisebb 45 hőmennyiség megy át közvetlenül és nagyobb hőmennyiségnek kell a (2) tűzcsövek felé elvezetődni. Ez pedig magával hozza, hogy a meleg a csőfal ezen hőszigetelt részein megtorlódik, a csőfal lényege- 50 sen túlhevül és hőfoka sokkal magasabb lesz, mint a tűzcsőfalak temperaturája, a (12) hengerlési helyeken a merev kapcsolat meglazul és folyósodás támad. A találmány értelmében az (1) csőfalat 55 egy vastagabb jó melegvezető (3) réteg, célszerűen fém, például ólom-, horganyréteg borítja. Ekkor a csőfal egyes helyein hőtorlódás nem következhetik be, mert ez a vastagabb jó meiegvezető réteg nagyobb 60 temperatura-gradiens nélkül képes a felvett meleget az egyes tűzcsövek. kazánköpeny és vízfelület felé vezetni. Az (1) csőfal temperaturája, ez esetben alacsonyabb lesz, mint ha ólom réteg volna 65 rajta és ami a legfontosabb, a csőnyak és és a csőfal között (12)-nél a hőfokkülönbség igen kicsiny marad. A tűzesőnél a nagyobb hóesés a (12) behengerlési helytől távolabb levő (13) helyen fog bekövet- 70 kezni, ami a behengerlés szilárdságát nem befolyásolja. A találmányi gondolat igen értékes alkalmazást kaphat egyéb kazán-felületek-nél is, például hengeres kazánnál, lángcsövek- 75 nél stb., amelyek tudvalevőleg erős tűzérintette helyen a hőtorlódás következtében gyakran kidudorodnak; ez a jó vezető