106744. lajstromszámú szabadalom • Répabogárfogó berendezés

Megjelent 1933. évi augusztus hó 1-én. HAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106T44. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Répabogárfogó berendezés. Kátay Mihály uradalmi intéző Tápiószele Söregpuszta. A bejelentés napja 1932. évi február hó 19-ike. Ismeretes, hogy Magyarország cukorrépatermő területének mintegy 80%-án a répatermelés csak úgy folytatható, ha megfelelő óvintézkedésekkel megakadályozzuk a cu-5 korrépa legveszedelmesebb rovar kártevőjét, a répabarkót (Cleonus) abban, hogy a répatáblára, a növények közé bejuthasson. E védekezésnek ezideig általános és közismert módja az volt, hogy a bogarak ta-10 vaszi vándorlását megelőzően az egész cukorrépatáblát függőleges falú, 50 cm. mély és 40 cm. széles ú. n. bogárfogó árokkal vették körül. A répabarkók vándorlásának idején, az árkokban bogárszedő munkások 15 akadályozták meg a répabarkókat abban, hogy a répatáblára bejuthassanak. A bogárfogó árkoknak — a répatermő területek váltakozása szerint — minden évben más és más helyen, kilométerszámra 20 való kiásása, elkészítése és a bogárszezon végével annak behúzása óriási költséget jelent a cukorrépatermelés terhére. A találmány olyan berendezés, amely a barkók ellen sokkal biztosabb védelmet 25 nyújt, mint az elavult, tökéletlen és költséges bogárfogó árkok és melynek üzeme mégis lényegesen olcsóbb, mint a bogárároké. A csatolt rajzon a találmány példaképen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és 30 pedig az 1. ábra a berendezés egy részének távlati képe, a 2. és 3. ábrák a berendezés két, egymáshoz csatlakozó tagja távlati képben, a 35 4. ábra a bogárfogóedény távlati képe, az 5. ábra pedig a berendezés egyik tagjának keresztmetszete. Lényegileg a berendezést a répatábla körül leállított kerítés alkotja, mely rés nél-40 kül egymáshoz kapcsolódó sima felületű, merev tagokból van összeállítva. Az egyes kerítéstagok kb. 2 m. hosszúak és beloiuK tetszésszerinti hosszú kerítés készíthető. Egy-egy kerítéstag keresztmetszetben L alakúra görbített sima lemezből áll. A lemez 45 függőleges (a) szára kb. 6 cm. magas, vízszintes (b) szára pedig kb. 3—4 cm. széles. A vízszintes (b) lemezszár szabad széle a derékszögben lefelé hajló kb. 1 cm. mély (c) peremben folytatódik. Az (a, b) lemez- 50 szár egymással kb. 80—90 fokos szöget zár be. Az egymáshoz csatlakozó kerítéstagok egyik végén a függőleges (a) lemezszárnak két villaszerű (d) ága van, melyek közé a szomszédos kerítéstag (a) lemezének vége 55 becsúsztatható. A kerítéstagok azon végénél, ahol nincs villaszerű kiképzés, az (a, b) lemezszárak találkozási vonala mentén (f) bevágás van (3. ábra). A kerítéstagok (b) szára alkotja a kerítés talpát, mely a ta- 60 lajra van fektetve. (A (c) perem a talajba van beágyazva és egyrészt a kerítést lerögzíti, másrészt pedig arra való, hogy a talaj egyenetlensége esetén is biztosítsa a talpnak a talajon való felfekvését és a talppal együtt 65 megakadályozza azt, hogy a répabarkók a kerítés alatt hatoljanak át. A kerítéstagok (a) szára alkotja a tulajdonképpeni kerítésfalat, mely simaságánál és függőleges, vagy kissé előredűlő helyzeténél fogva a barkók 70 számára áthatolhatatlan akadály. A kb. 2 m. hosszú kerítéstagok olymódon csatlakoznak egymáshoz, hogy az egyik tag függőleges (a) falának vége belé van csúsztatva a szomszédos tag (d) villaágai közé. 75 Az (f) hasítok teszi lehetővé azt, hogy a már talajon fekvő keritéstag (d) villaágai közé a szomszédos tag (a) lemezrésze felülről becsúsztatható legyen. A kerítéstagok egymáshoz kapcsolódása rés nélkül történik 80