106698. lajstromszámú szabadalom • Galváncella, különösen ólomcella
— 3 — készítjük és úgy ágyazzuk, hogy a rombusz egyik tengelye a nyomás irányában feküdj éli. Hogy a sajtolt elektródtestek belsejé-6 ben lehetőleg jó áramelosztást érjünk el, a besajtolt áramvezetőt előnyösen elágaztatjuk. Célszerűnek bizonyult a besájtólt áramvezetők elágazásait úgy elrendezni, hogy végeik egymástól elkülönítve, sza-10 badon álljanak, tehát ne legyenek egymással hálószerű összeköttetésben. így elérjük, hogy az áramvezető a hatóanyag kiterjedését és összezsugorodását könnyen követi. 15 Az új pozitív és negatív elektródoknak ólomcellává való egyesítése nem ütközik különös nehézségekbe, amennyiben ezeket a cellákat a szokásos ólomakkumulátorok helyett akarjuk alkalmazni. Az új ele'k-20 tródokat előnyösen megfelelően kialakított tartótokokba helyezzük és az egészet azután a cellaedényben felállítjuk, felakasztjuk, vagy más módon rögzítjük. Elektrolitul hígított kénsavat használunk, 25 olyan alakban, amint azt akkumulátoroknál eddig is alkalmazták. Kicsiny, kézihasználatra való ólomeelláknak másfajta igénybevét'eleknek kell megfelelnie, mint a tulajdonképeni akku-30 mulá toroknak. Ezeket az ólomcellákat lehetőleg úgy kell készítenünk, hogy kicsik, könnyűek és törhetetlenek legyenek, teljesítőképességüket sokáig megőrizzék, az ízlés követelményeinek megfeleljenek, sa-35 vat ne veszítsenek, végül előállításuk ne kerüljön sokba. Ezek a követelmények különleges készítésmódot igényelnek. Minden ólomcellénál fennáll a nehézség, hogy a pozitív sarkkivezetések átoxi-40 dálódását meg kell akadályoznunk. Kicsi, kézi használatra szánt ólomcelláknál a savkiömlés minden lehetőségének biztos kiküszöbölése úgyszólván alapvető feltétele a cella használhatóságának. Az ólom-45 akkumulátorok pozitív sarkkivezetéseinek tömítésére eddig alkalmazott eljárásokat azonban nem használhatjuk az említett kis primér ólomcellák szerkesztésénél, mert egyrészt túl sok helyet igényelnek, másrészt túl drágák. A találmány értelmében már most úgy járunk el, hogy az éramvezetőnek az elektród és azon hely közötti részét, ahol az áramvezető az edény falán átlép, résziben vagy egészen 55 savat át nem bocsátó védőréteggel veszszük körül, úgy, hogy az utóbbi azon a helyen, ahol az áramvezető az edény fálán átlép, az edény falával savmentes összeköttetésben van. Ezáltal a sav átszívárgása annyira meg van nehezítve, 60 hogy a póluskontaktusokat nem veszélyeztetheti. Előnyös továbbá a fentleírt védőréteggel körülvett áramvezetőt olyanra készíteni, hogy egyszersmind távolságtartó 65 darab legyen az elektródok között. Primér ólomcelláknál a kénsavelektrolit folyékony alakban biztonsági és egyéb okokból nem jöhet számításba. Ezért legelőnyösebb az elektrolitot például alkal- 70 mas módon besűríteni. Hígított kénsav ismeretes besűrítőszerc a vízüveg. A vízüveggel kocsonyásí'tott elektrolit olyan formában, mint azt eddig ólomakkumulátorokban használták, kis primér ólom- 75 cellákhoz úgyszólván alkalmatlan, mert a gél összehúzódik és emiatt adott esetben az elektródok nagy része nem működhet. Azt találtuk, hogy a gélt igen nagy igénybevételű elektródfelületeket tartal- 80 mazó ólomcelláknál is használhatjuk; ha azt már öregített állapotban visszük a cellákba. A természetszerűleg lassú öregedési folyamatot az ilyen géleknél úgy gyorsíthatjuk meg lényegesen, hogy hi- 85 gított kénsav és gélképző (kocsonyásító) anyag keverékét a megmerevedés időtartama alatt állandóan mozgásban tartjuk, tehát például keverjük. Hogy az elektrolit állandóan kenőcsszerű állapotban TJÍU- 90 radjon. előnyösnek bizonyult továbbá kovaioklet vagy hasonló hatású anyagot keverni hozzá. Az ilymódon előállított öregített zselatin-elektrolit később már nem választ le 95 folyadékot és primér cellákban azért előnyösen •alkalmazható, mert a cella tartóedén;' ónek esetleges megsérülésénél sem folyhat ki sav. Továbbá azt találtak, hogy a találmány értelmében készített 100 zselatiiieíektrolit a folyékony elektrolitokhoz viszonyítva, az ólomcellákban csak igen kis kapacjtásveszteséget okoz, úg/, hogy bárminő szerkezetű szekundér ólomcellákl an is előnyösen alkalmazható min- 105 denüti;, ahol a cellák felhasználásmódja folyékony elektrolit alkalmazása esetén a sav kiömlésének veszélyét hozza maigával. Az ismert ólomakkumlátorok felépíté- no sénél úgy járnak el, hogy a száraz lemezeket beszerelik a cella tartóedényébe és miután a cellát megtöltötték savval, elektromosan feltöltik, A sajtolással készített pozitív és negatív elektródokat, valamint 115 kocsonyásított elektrolitot tartalmazó kis primércellák felépítését a találmány értelmében másként kell foganatosítani. A
