106687. lajstromszámú szabadalom • Szerelék a kézfelület nagyobbá tételére úszáshoz
Megjelent 1933. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SJgjm SZAB AD ADU BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIBÁS 106687. szám. — XX/g. OSZTÁLY. Szerelék a kézfelület nagyobbá tételére úszáshoz. Reiniscli Rudolf kereskedő Wien. A bejelentés napja 1932. évi március hő 30-ika. Azok az ismert szerelékek, melyek iiszásnál a kézfelület nagyobbá tételére valók: vagy úszókesztyűk, vagy a tenyéren, illetve alsókaron csuklósán megerősí- 5 tett lapátszerű úszóhártyák. Ez utóbbiak nem terjedtek el, minthogy viseletűk nagyon kényelmetlen és veszély esetén az úszó mozgási szabadságát akadályozza. Az úszókesztyűk pedig, melyeknél az ujj- 10 közöket merev vagy engedékeny összekötőtagok töltik ki, azért használhatatlanok, mert rendes úszómozgásnál a víz aránylag nagy, egész ellenállását az emelőként szereplő ujjaknak, illetve tőiziile- 15 teiknek kell felvenniük, melyek azonban ehhez az igénybevételhez nem elég erősek. Nagyon gyorsan beáll a kifáradás és az Ízületek fájni kezdenek, ami kizárja a gyors előrehaladást okozó szabályos úszó- 20 mozgást. A kaucsuk-úszókesztyűk egyéb ismert kiképzése az ujjakra kifejtett feszültség következtében megnehezíti a használatot. Ez a feszültség ugyanis az ujjakat mindenkor nyújtott helyzetbe 25 kényszeríti és ekként a nyitás és zárás természetes mozgását károsan befolyásolja. Ezekből az okokból folyólag a korábbi úszókesztyűk nem segítik, hanem ellenkezőleg, akadályozzák az úszót. 30 A találmány célja, hogy a feladatot egyszerű módon oldja meg. Abból a meggondolásból indulunk ki, hogy ilyenfajta igazán használható szerelék csak nagyon kevés anyagból készülhet és a lehető leg- 35 kisebb terjedelmű lehet és hogy továbbá az ujjízületeket csak olyan igénybevétellel szabad megterhelni, mely lényegesen nem lépi túl a segédszerelék nélküli, heves karmozgás okozta igénybevételt. A szereléknek tehát csak azt kell elérnie, 40 hogy a normális mozgás nagyobbá tett hatásával a túlzottan heves karmozgásokat nélkülözhetővé tegye. A találmány szerint azt lényegében azzal érjük el, hogy az egyes ujjakra húzott 45 hüvelyek az ujjak hátsó részének körzetében az ujjtövekig érő lamellákkal állnak összeköttetésben, melyeknek mellső széle ívldvágású. Az ujjhüvelyek rugalmas bujtatókból állhatnak, melyek az ujjak- 50 nak végét, különösen az első Ízületet, szabadon hagyják. A további kiképzésnél azt kell figyelembe venni, hogy az ujjak középső ízületét lehetőleg óvjuk a kifáradástól. 55 A mellékelt rajz a találmány szerinti szereléket példaképen egy foganatosítás! alakban tünteti fel. Az 1. ábra a kéz feliilnézete, A 2. ábra hosszmetszet az egyik bujt a- 60 tón át. Az (1) bujtatok, melyeket az ujjakra húzunk, csak az ujjak hátsó részét és pedig fele hosszban fedik. A bujtatok közt a (2) lamellák vannak, melyek az ujj- 65 tövekig érnek. A lamellák mellső határvonalai a bujtatok mellső széleihez csatlakoznak és hátrafelé ívlciképzésűek. Ezzel azt érjük el, hogy a felületi nyomás rezultánsainak támadó pontját minden egyes 70 lamellánál a tenyér felé helyeztük és így az emelőkart megrövidítettük; ezzel az ujjak tőizüleiének igénybevételét csökkentettük. Ennek következtében csökken az engedékeny lamellák nyújtási igénybe- 75 vétele, ami nagyobb tartósságot biztosít. Ha az (1) rugalmas bujtatok az ujjak középső Ízületét elfedik, akkor belső fe
