106677. lajstromszámú szabadalom • Ferraris-rendszerű váltakozóáramú számláló

Megjelent 1933. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI joggK SZABADALMI BlSÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106677. SZÁM. — VII/f. OSZTÁLY. Ferraris-rendszerű váltakozóáramú számláló. Wiesengrund Miksa igazgat ó Budapest. A bejelentés napja 1932. évi február hó 25-ike. Ismeretesek oly Ferraris-rendszerű árainszámlálók, melyeknél az áramtekercs két szárú hajtó vasmagjával szemben a feszültségtekercs háromszárú hajtó vasmagja. áll. Ezeknél a készülékeknél a feszültségtekercs háromszárú vasmagjának két külső vasmagján vaskengyelt erősítenek meg, mely a rotortáresát körülveszi és a íeszültségtekercs háromszárú hajtó vasmagjának középső szárával szemben végződik. Ismeretesek továbbá oly Ferraris-számlálók is, melyeknél az áramtekeresnek ugyancsak kétszárú vasmagja van, amelyeknél azonban a mellékzárlat mezejének erővonalait visszavezető kengyel az áramtekercs hajtó vasmagján van megerősítve. Ismeretesek oly számlálók is, amelyeknél a mellékzárlat kengyelének az a része, amely a főáramkörű tekercs hajtó vasmagjának két szára között fekszik, oly mértékben szélesedik ki, hogy a kengyel a főáramkörű mező erővonalainak egy részét felvesző, úgy hogy azok a hajtás szempontjából elveszettek. A kengyel megfelelő méretezésével elérhetjük azt, hogy az áramfogyasztás előre meghatározott mértékétől kezdve a kengyel mágnesesen telített, úgy hogy a terhelés fokozásával több erővonal megy át a rotortárcsán, mint amennyi a terhelés fokozásának tényleg megfelelne. A hatékony erővonalaknak ez a többlete járulékos forgatónyomatékot létesít, amely a főáraimkörű mező zavaró csillapító nyomatékát kompenzálja. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a főáramkörű hajtó vasmag belső éleire fekvő kengyel a főáramkörű mező oly részeit teszi hatástalanná, amelyek a mellékáramkörű mezőhöz legközelebb feküsznek, tehát leghatá- 40 sósabban vehetnének részt a forgató nyomaték előidézéséiben. Ezért készítettek oly számlálókat is, amelyeknél a főáramkörű mező csillapító nyomatékának kompenzálására külön, mágneses kengyelt alkal- 45 maztak, amely a főáramkörű tekercs hajtó vasmagjának a feszültségmező pólusnyomától legtávolabb fekvő éléig terjed. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy második kengyel megerősítése rendkívül 50 nehézkes és hogy ezenkívül a kívánt hatás csak úgy érhető el, ha a kengyel a főáramkörű tekercs hajtó vasmagja előtt a pólusnyom egy részét lefedi, ami viszont csak úgy lehetséges, hogy a főáramkörű 55 tekercs hajtó vasmagját részben kimetszszük. Ennek a kimetszésnek viszont az a káros hatása, hogy ezáltal a forgató nyomatékot csökkentjük. A rotortáresát körülvevő mellékáramkörű kengyel alkal- 60 mazása mindkét megoldásnál azzal a hátránnyal jár, hogy a rotortárcsát körülfogó rész a számláló méreteit növeli. Ezeket a hátrányokat a találmány érteiméhen úgy küszöböljük ki, hogy mind- 65 két hajtó vasmagot vaspléhből készült kereten rendezzük el és e kereten, a főáramkörű tekercs hajtó vasmagja mellett oly vaskengyelt alkalmazunk, mely az áramtekercs hajtó vasmagjának két szárát két 70 egymásba ütköző él mentén szorosan körülveszi, míg a kengyelnek a mellékáramkörű mező erővonalait visszavezető része a két szár közé nyúlik és pedig olyként, hogy a rész és a szárak közötti távolság 75 nagyobb, mint a kengyelnek az áramtekercs hajtó vasmagjait körülvevő része és a vasmag közötti rés. Ennek a megöl-