106657. lajstromszámú szabadalom • Biztosítószerkezet kilincs zárakhoz

Megjelent 1933. évi jiilixis hó 250-én. MAGYAR KIRÁLYI jUSsK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106657. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁI.Y. Biztosítószerkezet kilincses zárakhoz. Tótli András géplakatos Budapest. A bejelenlés napja 1931. évi november hó 17-ike. Találmányom biztosítószerkezet főleg bevésett kilineses záraikhoz és abból áll, hogy a zár kilincsművének a zár závár-5 zátától függetlenül külön kulccsal kiold­ható és bekapcsolható retesze van. Ily módon elérjük azt, hogy a závárzatnak kulccsal való nyitása után az ajtó még nem nyitható, mert az ajtót az eitreteszelt jjO kilincs még a závárzat nyitása után is zárva tartja. Találmányom egyik előnyös kivitele szerint a záron a závárzat kul­csa és a kilincsretesz az előbbitől eltérő szakállú, vagy rendszerű külön kulcsa 15 számára közös kulcslyuk van, úgy hogy az, hogy a 'zár kilincsretesszel is fel van szerelve, a záron kívülről nem látszik, ami a biztonságot még tovább fokozza. Talál mány aimat még részletesebben a 20 rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosí­tási példája kapcsán fogom elmagya­rázni. Az 1. ábra zárnak a 2. ábra (2) nyila értelmében vett homloknézete, a 25 2. ábra ugyané zárnak az 1. ábra (1) nyila értelmében vett oly oldalnézete, mely a zár egyik fenéklemezén ek rész­beni elhagyásával a belső szerkezet égy részének nézetét is mutatja. A 30 3. ábra a 2. ábra 3—3 vonala mentén vett, nagyobb léptékű metszet. A 4. ábra ugyancsak nagyobb léptékben a kulcslyuk körüli részelt hátsó nézetét mu­tatja, az 35 5. ábra pedig a 4. ábra 5—5 vonala mlen­tén vett keresztmetszet. (a) a závárzat rendes kulcslyuka, me­lyet a szokásos módon a zár egyik (b) feinékljemezében képezünk kii Azi (a) 40 kulcslyuknak a kulcs szárát befogadó (al) nyílását (5. ábra) lazán forgatható (d) hüvely veszi körül, melynek (dl) karja van, vagy mely ily (dl) kiairt hord, mely karban (d2) nyílást képezünk ki. Ily í5 módon a závárzat (a) nyílásába helyezett kulccsal a zár závárzatát nyithatjuk anélkül, hogy a (d) hüvelyt forgatnék, ha viszont e (d) hüvelybe oly kulcsot du­gunk, melynek szakálla e hüvely (dl) 50 karjában levő (d2) nyílásba nyúl, & (d) hüvelyt elforgathatjuk, a mikor is a (dl) kar az egyik, vagy másik értelemben kilendül. A (dl) kar végéhez, pl. laposvasból 55 való (f) esuklórúd csatlakozik, mely füg­gőleges elrendezésű és fent *(g)-nél ágya­zott (h) kétkarú emelőhöz csatlakozik. E (h) emelőnek az (f) csuklórúddal ellen­tétes oldalon levő karja csuklósan <k) 60 retesznyelvre hat, melyet (i) vezeték egyenesben vezet és melynek alsó vége a kilincsmíű (m) nyelvében kiképezett (ml) bevágásba kapaSzkodhátik. Ily módon a (k) retesznyelv a (dl) karnak az egyik 65 órtelemiben való kilengetésekor kénysze­rűen az (mi) kilincsnyelv (ml) vájatába nyúl, a (dl) karnak a másik értelemben való kilengetésekor pedig ugyancsak kényszerűen az, említett (ml) vájatból 70 kiemelkedik és az (m) kilinosnyelvet fel­szabadítja. A rajzon látható foganatosítási példá­nál a kétkarú (h) emelő nem a zár (b) oldallemezeiben, hanem ezeken kívül az 75 ajtó anyagában van ágyazva (1., 2. és 3. ábra). Ekkor a (g) ágyazási szegecseket előnyösen úgy rendezzük el, hogy azokat az ajtón levő (o) veret (2, ábra) eltakarja, vagy pedig a (g) ágyazási szegecsek 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom