106656. lajstromszámú szabadalom • Önborotva és önborotva-pengefenőkészülék

Megjelent 1933. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10665ÍÍ. SZÁM. — IlI/b. OSZTÁLY. Önborotva és önborotvapengefenó'készülék. Titkó József kocsigyártó Sátoraljaújhely. A. bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 26 ika. A jelen találmány szerinti önborotva­készülók előnyei, hogy egyszerű szerke­zetű, igen könnyen kezelhető és tisztít­ható, továbbá, hogy a penge mindkét ol-5 dalán használható és kezünkben ugyan­úgy tartjuk, mint a közönséges borotva­késeket. Minden önborotvapenge használ­ható hozzá ós a penge anyagát jól kihasz­nálhatjuk, mivel a pengét köszörülés, ko-10 pás után is egyformán használhatjuk. Ugyanezen készülékkel a borotvapengét fenhetjük is. A pengét befogó- ós tartószerkezet csuk­lósan szétnyitható, két egyenlő részből 15 áll, mely a penge befogása, illetve a két rész összecsukása után a nyél rácsavará­sával rögzíthető. A rajzon a találmány egyik példaké­pem kiviteli alakját láthatjuk, melytől a 20 gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, többféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra az önborotvapenge-befogószer­kezet szétnyitott helyzetben, távlatilag, a 2. ábra az összecsukott pengebefogó-25 szerkezet a reácsavarandó nyéllel, oldal­nézetben, a 3. ábra ugyanez felülnézetben, a nyéllel egybeesavarva, a 4. ábra metszet a 2. ábra A—B vonala. 30 szerint, végül az 5. ábra a készülék oldalnézete, a fenésre befogott pengével. A pengebefogókészíilék két, egyenlő (b, c) részből áll, melyeket egyik végükön (i) 35 csukló köt össze. A két összeillő (b) és (c) rész belső, síkfelületű (k) lapjai közé he­lyezzük a (h) önborotvapengét. A (b) és (c) részeknek alsó és felső szélei felé mé­lyülő (f) hornyai vannak, melyek között az (e) bordák vannak. Amint a készüléket 40 az arcbőrre helyezzük, az (e) bordák a pengét, egy meghatározott szög alatt, az arcbőrön kitámasztják, úgy hogy helyte­len tartásnál is, biztonságot nyújtanak az arcbőr bevágása ellen. Az egyik (b) 45 pengebefogórésznek két. alsó, kiálló (g) sarkán, a (k) lapjára merőlegesen ki­hajló, (g') kiugrások vannak, melyekhez a (h) penge befogásakor, egyik élének két végével támaszkodik és ezáltal a be- 50 fogó (b) és (c) részek között a penge pon­tos elhelyezése biztosítva van (1. és 4. ábra). A (b) és (c) pengebefogóreszeknek, a csuklós (i) végükkel szemben, középen hosszában kettémetszett, csavarmenetes 55 (d, d') csapnyúlványuk van, melyek a (b. c) részek összecsukásakor egy csavar­menetes csapot képeznek. Erre a csapra csavarjuk azután az anyacsavarmenetes (j) nyelet, amely a (b, c) részeket, a köz- 60 tük elhelyezett (h) pengével együtt, egy szilárd egésszé fogja össze (3. ábra). A (b, c) részek négy (g) sarka a befogott (h) penge élének vonalától, egy kissé ki­emelkedik, hogy használaton kívül, pl. az 65-asztalrahelyezésnél a (h) penge élét a sé­rülésektől megvédje. Abban az esetben, ha a penge a haszná­lat, fenés. köszörülés folytán elkopott és szélessége csökkent, egyik éle a (b, c) be- 70 fogó alsó, kiugrásos (g') szólén váltakozva továbbra is használható. A készülékkel a pengét úgy fenjük, hogy a (h) pengét a (b, c) pengebefogóré­szekből megfelelő szélességben kitoljuk és 75 így fogjuk a (j) nyéllel össze (5. abra), amikor is a készülékkel a pengét fenő­szíjon ismert módon fenhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom