106566. lajstromszámú szabadalom • Galvanikus úton ezüstözött evőeszközök, ezüstbevonattának helyenkénti megvastagítására való eljárás helyenkénti megvastagítására

Megjelent 1933. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106566. SZÁM. — XVl/e. OSZTÁLY. Galvanikns uton ezüstözött evőeszközök, ezüstbevonatának helyenkénti megvastagítására való eljárás és alakszer. Krügrer Hermáim gyárigazgató Karlsrulie. A bejelentés napja 1931. évi március hó 4-ike. Ez a találmány olyan eljárásra ós alakszerre (chablonra) vonatkozik, amely le hetővé teszi, hogy |a galvanikus 1

úton ezüstözött evőeszközök ezüstbevonatát a 5 kopásnak leginkább kitett helyeken megvastagítsuk. Ezek a helyek a fej felfekvő felülete és csúcsa, valamint a nyél felfekvő felülete. A találmány értelmében az egész tárgy 10 ezüsttel való bevonása, továbbá az ezüstbevonatnak kopást leginkább szenvedő helyeken való megvastagítása két külön munkamenetben történik. A bevonat megvastagításánál használatos fedő alakszert 15 a találmány értelmében úgy alakítjuk, hogy nyílásainak szélei az alakszerben levő tárgyról fokozatosan elválnak és hogy a nyílások alakja a megvastagítandó részek alakjának felel meg. 20 A csatolt rajz a találmány szerint készített alakszert mutat a benne elhelyezett kanállal és pedig az 1. ábrán hátulnézetben, a 2. ábrán pedig hosszmetszetben. 25 Az alakszer az (a) hátsó ós a (b) mellső részből áll és a (c) munkadarabot — esetünkben kanalat — foglalja magába. A munkadarab fejének és nyelének felfekvésénél, valamint a fej csúcsánál az alak-30 szerben (d) nyílások vannak. E nyílások mögött vastagítjuk meg az ezüstbevonatot. A találmány értelmében a megvastagítás külön (galvnizáló) munkmenetben, 35 az egész tárgy ezüstözése előtt, vagy után történik. Az alakszer (d) nyílásainak szélei a találmány szerint olyan kiképzésüek, hogy a (c) munkadarabról fokozatosan leválnak (2. ábra). Ezáltal az ezüstréteg 45 50 vastagsága a nyílás közepétől a nyílás í0 széle felé fokozatosan csökken és taraj képződ és nélkül, lassankint megy át a munka -darab felületébe. Amint az 1. ábrából látható, a (d) nyílások alakja megfelel a munkadarab megvastagítandó részei alakjának. így a fej mögötti nyílás körülbelül félhold-alakú; ezzel elérjük, hogy csak a szükséges nagyságú felületet vonjuk be, ami nagy anyagmegtakarítással jár. Ez a találmány annak a felismerésén alapszik, hogy a kanál fején levő ezüstbevonat nem a felfekvési hellyel koncentrikusan, kerek vagy ovális alakban kopik, hanem a felfekvési terület oldalirányú legördülésónek megfelelően mindinkább fél- 55 hold-alakban, a kanál hosszirányára keresztben, a kanálnak csaknem egész szélességében kopik, úgy, hogy a félhold esú csai a kanál csúcsa felé néznek. Az eddig ismeretes eljárások szerint kivihető kerek vagy ovális megvastagítás alakja nem számol ezzel a körülménnyel. A találmány szerinti eljárásnak már most az a célja, hogy az említett hátrányt akként hárítsa el, hogy az evőeszközrészeket úgy erősítjük, hogy a fedő alakszer vastagítási nyílásainak megfelelő alakot, adva. mindig a célszerűnek felismert, különösen félhold-alakú, vastagítást nyerjük. Ezzel elérjük, hogy a vastagítási alakot 70 csakugyan az elhasználódásnak kitett helyre korlátozzuk, s így az eddig ismert kerek vagy ovális erősítési alakokkal szemben a teljes felfekvésen kb. 50% ezüst-anyagot takarítunk meg. Azzal, hogy a bevonat megvastagítását külön munkamenetben végezzük, lehetővé teszszük a vastagításhoz használt anyag 60 65 75