106547. lajstromszámú szabadalom • Fekvőbútor, különösen recamier

Megjelent 1933. évi jimius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jReHro SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106547. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Fekvőbútor, különösen recamier. Klein Gyula vasbútorkészítő Budapest és Amigó József gazdálkodó Debrecen. A bejelentés napja 1932. évi május hó 7-ike. Ismereteseikké váltak már oly pamla­gok, vagy recamier-k, melyek kettős fek­hellyé akként voltak átalakíthatók, hogy két (a nappali használatnál egymás fö-5 lőtt fekvő), egyik hosszoldalak mentén csuklópántoík révén, egyesített ágybetéttel (sodronybetétfel, rugalmas lécekből álló fabetéttel vagy matracokkal, egyesített fakeretekkel) voltak felszerelve. A kettős 10 ágyként való használathoz a felső ágybe­tétet, szabad szélénél fogva, az; alsó körül átfordították, amikor is az az utóbbi mellé került és e helyzetben lecsappantható lá­bakkal volt alátámasztható. 15 E esuldópántos szélmemti összeköttetés azzal a hátránnyal járt, hogy a felső ágybetét felemelése és átfordítása igen fáradságos volt ós azonkívül az átfordí­tott sodronybetét keret-szögvaisai felülre 20 kerültek és így, mint éles részeik, kelle­metlenül hatottak. Más hasonló, ismere­tessé vált megoldások többé-kev'ésbié bo­nyolult szerkezetűek voltak, illetve nehéz­kes kezelést okoztiaík. 25 Az eddigi ily pamlagoknál, vagy reca­mienknél, továbbá, a kettő® sodronybetét alatti, alúl fenékdeszkákkal zárt, az ágy­neműeket befogadó (nappal elrejtő) külön tér volt, aholis az á gyneműek ez alsó térbe 80 való behelyezhetése, vagy kiszedhetése céljából a két ágybetét köEÜl az alsó (mely a felső, kifordítható betétet hordta), egyik hossz-széle mentén, ugyancsak csuklópántok révén, forgathatóan volt 35 ágyazva. Az ágynemű be- vlagy kirakásá­hoz a kettős (meglehetősen súlyos) sod­rony be tétet az alsó csuklópántoík körül felfelé kellett lengetni, azután visszia­ereszteni, ami szintén igen fáradságos használatot okozott. Végül az .ágyneműt 40 befogadó alsó tér (melyet az alábbiakban röviden ágynemű rekesznek fogunk ne­vezni) nem volt minden oldalról kellőkép­pen elzárva s így abban por és más szenny gyűlhetett össze; egyébként e re- 45 kesz csak nehezen volt tisztítható és szer­kezete, valamint faanyaga miatt nem volt féregmentes. Mindé hátrányokat hatásosam küszö­böli ki a találmány, melyre mindenekelőtt 50 jellemző, hogy a két egyanásfölötti ágybe­tét közül az egyik a másikhoz képest, ve­zetékeikben, egyszerűen kihúzható, célsze­rűen kigördíthető. Ha a fekvőbútor rendes ágy, akkor (minthogy a felső sodrony be- 55 tét az ágyneműt állandóan hordja) az alsó sodronybetét gördíthető ki, míg pamla­goknál, vagy recamierknél, az alább köze­lebbről ismertetendő módon és okból, cél­szer űen a felső ágybetétet húzzuk ki (gör- 60 dítjük ki), még pedig célszerűen az alsó sodrony betét szélein ágyazott golyóiken, vagy görgőkön. Ily módon a második fek­hely előkészítéséhez minden fáradságos emelés és átfordítás elmarad . 65 A találmány szerint, továbbá a kettős ágybetét (sodronybetét), az ágynemű­rekesz nyitása végett, nem az egyik, alsó hossz-széle mentén ágyazott csuklópántoík körül, hanem a két harántszélének egy- 70 egy, egymással szemben lévő, közbenső pontján megerősített, egyszerű forgásesa­pok révén billenthető. Ha e csapok a sod­ronybetét szélének közepén vannak, akkor a billentésnél az ágybetét egyik fele fel-, 75 a másik lefelé billenvén (egymást ki­egyensúlyozván), a billentés rendkívül könnyű, mert csak csiapsurlodást kell le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom