106531. lajstromszámú szabadalom • Kondenzátor, melynél a fegyverzetek és a dielektrum legalább egy egyenirányítócellát alkotnak

Megjelent 1933. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106531. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Kondenzátor, melynél a fegyverzetek és a dielektrikum legalább egy egyenirányítócellát alkotnak. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven. A bejelentés napja 1931. évi junius hó 25-ike. Hollandiai elsőbbsége 1930. évi julius hó 24-ike. Olyan kondenzátorok, melyeknél a fegyverzetek és a dielektrikum legalább egy egyenirányítócellát alkotnak, ismeretesek. Az ilyen fajtájú kondenzátorok leg 5 gyakrabban egymás ellen kapcsolt két egyenirányítócellát tartalmaznak. Ha ilyen egyenirányítókból álló alakzatot váltóáramkörbe iktatunk, a váltóáram egyik fél periódusa folyamán az egyik 10 egyenirányító áramot bocsát át és ekkor a kondenzátor egyik elektródájául hat, míg a másik egyenirányító, mely ebben az irányban áramot nem! bocsát át, a kondenzátor másik elektródáját és dilektrikumát al-15 kotja. A váltóáram másik fél periódusa folyamán ez a hatás az előbbinek éppen fordítottja. Találmányunk az előbbiekben jelzett fajtájú kondenzátorokra vonatkozik. A ta-20 lálmányunk szerinti kondenzátornál az egyenirányítócella oly elektródát tartalmaz, mely legalább részben a periodikus elemrendszer negyedik főcsoportjának első alcsoportjához tartozó valamely fémből, pl. 25 zirkóniumból, hafniumból, tóriumból, titániumból készült lemezből áll. A cella dielektrikuma találmjányunk szerint az elektróda felületén levő elektródaanyag átalakítása révén kapott stabil vegyület hár-30 tyájából áll. Az átalakítás célszerűen vegyi vagy elektrólitos úton történik, azonban önként értetődően bármely alkalmas módon végezhető. Dielektrikumul csakis azokat a vegyületeket fogjuk előállítani, me-35 lyek elektromosan nem vezetők és találmányunk szerint ezekből azokat a vegyületeket választjuk ki, melyek a legstabilabbak, azaz, melyek csak erélyes vegyi reagensek behatására alakulnak át más 40 vegyületekké. Javasolták már az említett fajtájú egyenirányítócellák előálllítását bizonyos fémből, pl. alumíniumból vagy rézből való elektródával és olyan dielektrikummal. 45 mely a fémek előbb megadott módon kapott vegyületeiből, pl. oxidjaiból áll. Kitűnt azonban, hogy ezek a vegyületek vegyileg kevésbé áliékonyak, mint az ezen célra találmányunk szerint alkalmazott, a 50 negyedik főcsoport első alcsoportjához tartozó fémek vegyületei. Az előbb említett fémek vegyületei pl. vegyi behatásra, mint elmálás folytán, változást szenvednek úgy, hogy az ilyen cella egyenirányító 55 hatását nem lehet bizonyos időtartamon át állandóan fenntartani. Ezzel szemben azok a vegyületek, melyeket a találmányunk szerinti egyenirányítócellában használunk dielektrikumnak, oly stabilak, 60 hogy dielektromos sajátságaik változásnak alávetve nincsenek. Annak folytán, hogy az említett fémeket hengerelt lemezek alakjában használjuk, a vegyületek igen erősen tapadhatnak azon felületen. 65 amelyből keletkeznek és ezen vegyületek olyan hártyát alkotnak, mely, ámbár vékony, mégis rendkívül szilárd és összefüggő. Alkalmas vegyületek pl. a foszfátok. 70 Azt találtuk azonban, hogy a szóbanforgó fémek oxidjai rendelkeznek vegyi és mechanikai szempontból a legállandóbb tulajdonságokkal úgy, hogy az oxidok külö' nősen kiválóan alkalmasak arra, hogy a 75 találmányunk szerinti kondenzátor egy részét alkotó egyenirányítócellában dielek-