106508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerelt fémlemezeknek grammafonfelvételre alkalmassá tételére, a lemeztitok megvédésére és ezen eljárás szerint előállított grammofonlemezekhez való felvevő berendezés

Megjelent 1933. évi május hó 15-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106508. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Eljárás hengerelt fémlemezeknek grammofonfelvételre alkalmassá tételére, a lemez­titok megvédésére és ezen eljárás szerint előállított grammofonlemezekhez való felvevő berendezés. Marusák István oki. gépészmérnök Sopron. A bejelentés napja 1931. évi április hó 13-ika. Hengerelt fémlemezek, pl. cinklemezek a hengerlés után, a hengerlés irányában, belső feszültségi állapotba kerülnek. Ez a belső feszültségi állapot abban nyilvánul, 5 hogy a részecskék külső erőművi behatá­sokkal szemben, másként viselkednek a hengerlés irányában, mint arra szög alatt. Azoknál a kis vastagságú ci-nklemezek-10 nél, melyeket ezidő szerint gramofonfel­vételekhez használunk, a belső feszültség abban a kellemetlen jelenségben mutatko­zik, hogy a felvételt végző kaparó szer­szám a belső «rő irányában elcsúszik és a 15 lemez első lejátszása alkalmával a hang­barázda ezen a helyen átszakad. A találmány szerinti eljárás célja ezen hátrány kiküszöbölése, a lemezek belső egyensúlyának helyreállítása és ezt köve-20 tőleg az anyagrészecskék oly irányban való elhelyezkedésének biztosítása, amely a jövendő igénybevétel irányának meg­felel. Az eljárás lényege, hogy a fémlemeznek 25 a hengerlés okozta belső feszültséget sav­val való felületi kezeléssel megszüntet­jük, ezit követőleg a fölös savat leöblítjük vagy semlegesítjük, a lemezt megszárít­juk, teljesen sík, egyengető lapon kb. 50 30 C° hőmérsékleten pihentetjük, pihentetés után szobahőmérsékleten csiszoljuk oly módon, hogy a lemezt a későbbi felvétel­lel egyező forgásirányban forgatjuk, míg a csiszolószorszámot a kerülettől a közép-35 pont felé vezetjük. Cinkleimezek előkészítésénél a követke­zőképpen járunk el: A hengerlés útján előállított, méretre vágott cinklemez felszínét szobahőmérsék­leten, 10 százalékos kromsavoldattal ke- 40 zeljük, utájia vízzel leöblítjük, megszárít­juk és teljesen sík egyengető lapon, kb. 50 C° hőmérsékleten, csak a saját súlya által terhelve, kb, 4 órán fektetjük. Ezt követőleg az előzőkben leírt módon 45 csiszoljuk. Csiszolás után a fémlemezt oxidációval szemben védő bevonattal, pl. viasz-, gal­vánezüst-bevonatta 1 látjuk el. A bevonat felvitele után a lemez felvé- 50 telre kész állapotban van. A bevonatok közül a legcélszerűbb a viaszbevonat, melynek az az előnye, hogy felvétel után, ha a lemezt melegítjük, a megmaradt viasz a hangbarázdákon szétfolyik és azo- 55 kait egyrészt az oxidációtól óvja, másrészt a lemeztitkot védi, amennyiben a lemez jogosulatlanul nem játszható le aiiélikül, hogy a lejátszás külső nyomot ne hagyna. A lemeztitok fokozott védelmének bizto- 60 sítására, illetve a viasz újbóli megolvasz­tása útján elkövethető visszaélés megaka­dályozására az első ízben megolvasztott viaszrétegbe finom rajz vagy mintázás sajtolható vagy kézjeggyel, ujjlenyoma- 65 tokkal látható el, amelyen az újbóli meg­olvasztás azonnal észrevehető. A találmány szerinti felvevő berendezés lényegében oly közönséges grammofontü, melynek vége vésőalakban van csiszolva. 70 Ezen tű csiszolt lapja a lemez forgásirányá­nak érintőjével 72°-os szöget zár be, mi mellett a tű csiszolt lapjának képzelt meg­hosszabbítása a lemez forgási középpont-

Next

/
Oldalképek
Tartalom