106500. lajstromszámú szabadalom • Vízoblítő készülék árnyékszékekhez
Megjelent 1933. évi in á, jus hó lő -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106500. SZÁM. — XXI/b. OSZTÁLY. Vízöblítő készülék árnyékszékekhez. Soltész Miklós műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1931. évi május hó 22-ike. Az árnyékszékekhez való ama vízöblítő készülékeknek, melyeknek tartánya minden öblítés után megtelik vízzel és a következő öblítésig telve marad, az a hát-5 ránya, hogy a víztartánya, ha a hideg ellen nincs kellően védve, rendszerint befagy. További hátránya, hogy beömlő és kiömlő szelepeinek tömítetlensége esetén a víz a tartányból állandóan folyik. 10 A találmány e hátrányokat van hivatva megszüntetni és pedig oly módon, hogy víztartánya csak az öblítés alkalmával telik meg, míg egyébként üresen áll. A találmány szerint ugyanis a vízöblítő 15 készüléknek úszó hatására nyíló, kiömlő szelepe és rugóterhelésre záruló, beömlő szelepe között erőművi kényszerkapcsolatot létesítünk, melynek az egyik szelep nyitására a másik szelep zárását kiváltó 20 szervei, pl. orr, pecek, ütköző, kivágás, stb. vannak. A találmánybeli vízöblítő készülék példaképem, kiviteli alakját a rajz oldalnézetben, illetve hosszmetszetben, üresen 25 szemlélteti. A vízta'rtány (1) tartókarján lévő (2) tengelyen kétkarú (3, 5) emelő van ágyazva, melynek a hosszabb (3) karján lévő (4) fülbe az ismert húzólánc kapcso-30 lódik, míg a rövid (5) karja a (6) beömlő szelepre támaszkodik és ezt, a (7) rugó segélyével, mely az (1) tartókar és (3) emelőkar között van elrendezve, zárva tartja. A (3) emelőkarnak még (8) orra és 35 ennek végében (9) kivágás van. Az (1) tartókar további (10) tengelyén a kétkarú (11, 15) emelő van ágyazva. Ez emelő (11) karjának szabad végén (12) lyukak vannak, melyek egyikével vagy 40 másikával a (13) kiömlőszelep (14) rúdja csuklósan kapcsolódik. A szeleprúd egyúttal túlfolyónak is ki van képezve. A (11, 15) emelő (15) karja a másik (3, 5) kétkarú emelő (8) orrának oldalára támaszkodik és e helyzetében a (13) szelepet 45 a (16) szelepülésről felemelve tartja. A (14) szeleprúdon központosán és csúsztathatóan van elrendezve az előnyösen paraffinnal átitatott, parafából készült (17) úszó. Ez úszót a szeleprúdon való 50 csúszásban a (14) szeleprúd körül elrendezett (20) túlfolyócsövön levő (18) lyukak valamelyikébe helyezett pecek határolja. Ha a (3) emelőkar szabad végén lévő (4) fülbe kapcsolódó láncot lefelé húzzuk, a 55 (3) kar elmozdul, a víz nyomására a (6) beömlőszelep nyílik, ennek nyitásával a víz, a vízvezetékkel összekötött (19) csövön keresztül, a tartányba ömlik, a kétkarú (11, 15) emelő (15) karja a (8) orr (9) ki- 60 vágásába csappan és mivel a kétkarú (3, 5) emelő állandóan a (7) rugó hatása alatt van, a (8) orr, a (15) emelőkarnál fogva, a (11) karral csuklósan kapcsolt (14) szeleprúdat olykép mozgatja el, hogy 65 a (13) kiömlőszelep záródik. Ha a (4) fülbe kapcsolt, a rajzon azonban fel nem tüntetett húzóláncot elengedjük, a (6) beömlőszelep nem záródik, mert a (15) emelőkar vége még mindig a (9) 70 kivágásban fekszik. Amint azonban a (13) kiömlőszelep záródása folytán a víz a tartányban emelkedik, emeli a (17) úszót is. mely a (14) szeleprúdon felcsúszva a (18) lyukak valamelyikébe helyezett pecekbe 75 ütközik és ettől kezdve további emelkedésében emeli a (14) szeleprúdat és az ezzel kapcsolt (11) emelőkart is. miáltal a (15) kar kiemelődik a (9) kivágásból és a (3) kar, eredeti helyzetébe való visszatérése 80
