106492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dugattyú-gyűrűk előállítására

kor mutat, midőn a hengerből kivettük. Az új gyűrűt előnyösen felvágatlanul önthetjük le, azonban akként, hogy a gyűrű végeinek jellegzetes, átlapolási alakja 5 megmaradjon és a lépcsőzetes gyűrűvégek csak kevés fémanyaggal legyenek egymással összekötve, melyet később könnyen lehet kimunkálni. E kis fémhíd, mely a nyers gyűrűöntvény gyűrűvégei között 10 van, megvédi a (máskülönben nyitott) gyűrűt az eltűréstől, vagy attól, hogy az egymást átlapoló gyűrűvégek a heverésnél vagy a végleges elkészítésihez szükséges kezelésnél letörjenek. A találmány sze-15 rinti dugattyúgyűrűket tehát előnyösen mindjárt a kívánt átlapolással együtt öntjük. Mint már jeleztük, a forma mintájául előnyösen már bejárt, tömítően felfekvő 20 dugatíytigyűrűt használunk. A találmány szerinti elj ctríis azonban akként is foganatosítható, hogy oly külön mintagyűrűt állítunk elő, melyet ama hengerben, melyben az új gyűrűknek járniok kell, nem 25 bejárással, hanem más módon hoztunk oly alakra, mellyel az kellőképpen tömít és szorul oda s minden ponton azonos nyomással fekszik fel, vagy pedig a külön mintagyűrűt egy külön hengerdarabban 30 alakítjuk, mely az illető géphengernek pontosan megfelel. A külön mintagyűrűt bármily ismert módon, alkalmas anyag, pl. fém vagy esetleg rugalmas fa összehajlításával és a hengerben való óvatos 35 kalapálás vagy rovátkolás útján hozhatjuk az egyenletesen felfekvő és négyzetcentiméterenként lehetőleg azonos nyomással odaszoruló alakra. A külön mintagyűrű egyenletes felfekvését ismeretes 40 szerszámokkal, pl. mérőbádogesík közbehelyezése révén ellenőrizhetjük, míg a minden ponton azonos nyomással való odaszorulást külön készülék segélyével vizsgáljuk és mérjük meg. így például 45 egy külön hengerdarabot húsz vagy több mozgatható részre osztunk, melyeknek mindegyike mutatóval és rugóval van öszszekötve. A külön mintagyűrűt összenyomjuk és e hengerdarabba helyezzük, 50 amikoris azután megvizsgálhatjuk, hogy a hengerdarab húsz részének mindegyikét a mintagyűrű ugyanazon nyomással szorítja-e vagy sem s aszerint a mintagyűrűt megfelelően kijavíthatjuk. 55 A rajzon a találmány szerinti dugattyúgyűrűk és öntőformák példaképpeni megoldási alakjai láthatók. Az 1. és 2. ábra kész, bejárt (a) dugatytyúgyűrűt, pontos alakjában szemléltet. A szakadozottan jelzett belső (b) és külső 6(J (c) érintőkör mutatja, hogy a gyűrű a köralaktól nagyon eltér, azonban nincsen ellipszisalakja sem. Ilyen dugattyúgyűrűt a feltüntetett kész alakjában használunk fel a nyers öntvény formájának mintá- 65 jául. A forma szokásos és szükséges bővítése elegendő arra, hogy a nyers öntvény valamivel (kb. 0.1—3 mm-rel) nagyobb vastagságot kapjon, mely azután a kész alakra való köszörülésnél a szükséges 70 sima felület elérését teszi lehetővé. Ismeretesek oly formahomokok és formaanyagok, melyek az ily nyers öntvényeknek igen pontos és sima alakban való öntését teszik lehetővé, amikoris azok majdnem 7c semmi további megmunkálást nem igényelnek. Az ilyen, kész alakra való öntéseknek az az előnyük, hogy nagy kopási szilárdságú kemény, különleges öntvények állíthatók elő. 8( Ha azonban azt akarjuk, hogy a két gyűrű fokozott rugózás céljából, mely egyrészű dugattyútestre való ráhúzáshoz szükséges, belső (b) oldalán lágyabb maradjon, akkor az öntés alkalmával a gyű- 8c rűnek csak külső (c) felületét rezzentjük, még pedig a 3. ábra szerinti (d) hűtőkokillában, melynek belsejében a szabálytalan, kész (e) formát akként létesítjük, hogy a 4. ábrán látható kész (g) dugattyú- 9( gyűrűt, két (f) szorítólemez közé fogva, használjuk fel az (a) minta húzósablonjául, mely minta után Öntjük azután ,a hűtő (d) vaskokillát. A két (i) rúd a (g) húzósablont vezeti és meggátolja azt, 9E hogy a sablon a fel- és lefelé mozgás közben a (k) vonórúd körül elforduljon. Már most a (d) kokillába, mint külső formáló köpenybe, az egyes gyűrűformák felső részeit, vagyis a tárcsaalakú (1) formamag- 1< vak halmazát helyezzük, melyek esetleges elfordulás elleni biztosítás végett a kokilla előállításakor szintén vele húzott tengelyirányú (m) bordán vezetődnek; e borda ugyanis a kiindulási, kész minta- l( gyűrű szabad (n) illesztési része révén a húzás alkalmával szintén létrejön. Az egymásra helyezett (1) felsőrészeken vagy formáló magvakon (r) beöntő barázdák vannak. i A külső (d) kokilla a szükséges kész alakot biztosítja és a gyűrű külső felületét az öntés alkalmával rezzentés révén keménnyé teszi, míg a gyűrű másik három felülete lágyabb marad. 1 A találmány szerinti eljárással oly dugattyúgyűrűk is állíthatók elő (6. és 7. ábra), melyeknek az üzemközbeni elfor-