106492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dugattyú-gyűrűk előállítására

Megjelent 1933. évi iná,jus hó lő-én. MAGYAB KIKALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106492. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Eljárás dugattyúgyűrűk előállítására. Pawlikowski Rudolf Tivadar mérnök Görlitz. A bejelentés napja 1932. évi január hó 21-ike. Önfeszülő dugattyúgyűrűket eddigelé általában véve akként állítottak elő, hogy öntöttvashüvelyekből egyes, oly gyűrűket vágtak le, melyeknek átmérője nagyobb 5 volt, mint ama hengeré, amelyben a gyűrűnek járnia kellett. A gyűrűket felvágták, végeiket egymást átlapoló helyzetbe hozták, azután a gyűrűket köréjük helyezett szalagokkal kb. a kész átmérőre húz-0 ták össze és két szorítólap között e kisebb átmérőn tartották s végül külső felületükön hengeralakúra esztergályozták. Egy másik eljárás szerint ugyancsak hüvelyből indultak ki és a kellő széles-5 ségre, valamint a kész munkaátmérőre leesztergályozott, felvágott gyűrűnek a szükséges rugalmas kiterjedést akként kölcsönözték, hogy azt belső, hengeres felületén rovátkolás vagy nyujtópöröly-0 ütések révén nyújtották. Mindkét eljárás költséges volt és nem kölcsönözte a gyűrűnek biztosan a szükséges, ellipszishez hasonló alakot, amelyet a gyűrű később, a henger belső felületén 5 való, hosszabb tartamú bejárás után, kopása. folytán kap, mígnem az a henger felületéhez mindenütt kellően tömítően szorul. Az eddigi eljárásokat továbbá nem lehetett igen kemény dugattyúgyűrűk elő-3 állítására gazdaságos módon alkalmazni, mert a kemény hüvelyeket nem lehet gazdaságosan gyűrűkre osztani. Ezenkívül az ilyen, rezzentő vagy hűtő kokillák segélyével edzett hüvelyekben előre nem lát' í ható önfeszültségek vannak, melyek a gyűrű f elv ágasánál felszabadulnak és a kellő alak elérését megátolják, A találmány szerint az öntőforma készítéséhez szükséges mintául oly gyűrűt ) alkalmazunk, melynek már a géphengernek megfelelő alakja van és mindegyik gyűrűt csak oly csekély hozzáadással öntjük, hogy a kihűlés után a munkafelületeket gazdaságosan, köszörüléssel, magában véve ismert módon hozhatjuk a kész mé- 45 retekre. Öntőmintául célszerűen oly gyűrűt választunk, mely megelőzőleg a géphengerben már tömítően, tehát a maga tényleges, helyes, végleges alakjára dolgozta be magát. 50 Bedolgozott vagy bejárt gyürü alatt oly dugattyúgyűrűt értünk, melyet, hacsak rövid időre is, a hengerben fel- és letoltunk mindaddig, míg a gyűrű felületének esetleges egyenlőtlenségei le nem koptak, 55 mely gyűrű tehát légköz nélkül, kerületén mindenütt egyenletesen szorul a csúsztató felületéhez. Az új dugattyúgyűrűktől tudvalevőleg mindig megkívánják ezt a tulajdonságot, mely azonban csak igen 60 ritkán van meg. A dugattyúgyűrűk ideális alakja az, melynél fogva a gyűrű nemcsak egyenletesen tömítően fekszik fel, hanem minden ponton ugyanazzal a rugózóerővel szorul oda, vagyis a gyűrű egész külső 65-palástfelületének minden négyszetcentiméterje azonos nyomással szorul a csúsztató felülethez. Ha egy gyűrű tényleg ilyen, ekkor annak, egyébként mindenütt azonos keménységnél, a maga járófelüle- 70 tén egészen egyenletesen kell kopnia. Ez ideális alakot a legjobban közelíti meg a találmány értelmében öntött dugattyúgyűrű, mert az az öntőminta, amely után a gyűrűt pontosan leöntjük, e kívánt 75 tulajdonságokat, a hengerben való bejárás révén, már a legnagyobb mértékben felvette és az új gyűrűre átviszi. A mintagyűrűt mint feszélytelenített, felhasított gyűrűt, oly alakra hozzuk, amilyet az ak- 80=