106486. lajstromszámú szabadalom • Készülék a lélegzés ellenőrzésére, illetve mérésére, különösen éneklésnél
Megjelent 1933. évi in á, ju s hó lő -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106486. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Készülék a lélegzés ellenőrzésére illetve mérésére, különösen éneklésnél. Kalmár Béla operaénekes és énekmester, Budapest. A bejelentés napja 1932. évi március hó 30-ika. A találmány oly készülék, mellyel, különösen az alább jelzett, tökéletesített énekteahnikai módszerrel kapcsolatban, a tökéletesebb éneklésihez szükséges helyes 5 lélegzés ellenőrizhető, illetve a mellkasnak és a hasnak a lélegzéssel járó térfogatváltozása egyszerű módon mérhető. A készülék rendeltetésének és hatásának jobb megértése végett mindenekelőtt az 10 említett módszert ismertetjük: Az emberi hang tudvalevőleg a hangszalagoknak a kilégzéskor előidézett rezegtetése révéin keletkezik. Az, ezt megelőző belélegzés a mellkas tágulásával, 15 vagyis a bordák mozgásával és az ú. n. haspréssel függ össze, mely, legalább részben, a hasüreg tágulását is maga után vonja. A hasprés alatt a mellüreget a hasüregtől elválasztó, kupolaalakú re-20 keszizomnak i(diafragmának) és a hasizmoknak együttes működését értjük. A hasprésinek a tesit egyéb fiziológiai folyamatain (székelés, szülés, vizelés stb.) kívül nagy szerepe van a levegőnek különö-25 sen mélyebb belélegzésénél, amikor is a hasprés nagy nyomást gyakorol a hasüregre, ami a hasnak jól észrevehető kidoniiborodásában nyilvánul. A lélegzésnek kétféle típusát különböztetik meg 30 aszerint, amint a belélegzésnél a bordáknak, vagy pedig a rekeszizomnak a mozgása nagyobb mérvű: az előbbi a mellkasi, az utóbbi a hasi típus. A hasi típusnál a rekeszizom nagyfokú lelapulása 35 folytán a has nagyobb mértékben emelkedik, mint a mell. Megállapították, hogy ez a folyamat, mely különösen a férfiakra jellemző, úgy énekművészeti, mint énektechnikai szempontból kedvezőtlen és 40 ezért — a rekeszizom működése tekintetében — a belélegzés révén éppen a fordított folyamatra, vagyis arra kell törekedni, hogy a belégzés második részében lehetőleg csak a bordák működjenek, vagyis a has ,me emelkedjék (a rekeszizom 45 ne lapuljon le), kilégzéskor pedig, vagyis a hang adásánál, a rekeszizom lelapuljon. A belélegzés végén a rekeszizom kívánt felemelését mesterségesen akként idézhetjük elő, hogy a hasfalat hirtelen be- 50 felé mozgatjuk, vagyis „köldöklökést" adunk. E módszer, mely kellő begyakorlással (a mellkas tágításával és a has bebázásával) jól megvalósítható, első sorban a férfiakra vonatkozik ugyan, de nőknél, 55 noha ezek lélegzése mellkasi típusú, szintén alkalmas arra, hogy tökéletesebb éneklést eredményezzen azáltal, hogy a rekeszizom említett fordított működését nőknél is lehetőleg fokozott mértékben 60 érvényesítjük. E módszer, melynek alkalmazásánál a mellkas a belégzéskor, a bordák túlnyomó szerepe folytán, a szokottnál több levegőt vesz; ,fel, kilégzéskor pedig (az eddigi mű- 65 ködéssel ellentétben) a mellkas, a rekeszizom-kupola lelapulása folytán, magassági irányban az eddiginél jóval nagyobb mértékben nagyobbodik meg, számos előnnyel jár, melyek közül a legfontosab- 70 bak a következők: az éneklésnél a mellkas az eddiginél tökéletesebb rezonátort alkot, a hangképziéis helyesebb, jobban szabályozható, a léghasználat takarékosabb, ill. az énektecihnika gazdaságosabb, 75 a hangszalagok jól tehermentesíthetők, a hangszálak és a gége épségének megóvása fokozottabb, a gyakori, erőltetett ének és beszéd következményeként fellépő sérv és golyva elkerülhető, az éneklés 80
