106465. lajstromszámú szabadalom • Vezeték kiegyenlítő berendezés pupinizált kábelekhez és hasonló vezetékekhez
Igazolható továbbá, hogy a (6, 6') induktánciát a 2. ábrán vázolt módon, közepén (5) leágazással szimmetrikusan iktatva az (Li, L2) iinduktánciák közé, a 5 berendezés működése nem változik, ha a (6, 6') féltiskeresek szorosan vannak egymáshoz csatolva. A 3. ábrán vázolt módosításnál az előbbi (Li, La) induktánciákat egy (L) in-10 duktáncia helyettesíti, mely a (6, 6') induktáncia (5) középpontja és a (Ci, C2) kondenzátorok összeköttetése közé van kapcsolva. Ez az elrendezés az előbbiekkel egyenértékű. 15 A 4. ábra szerinti elrendezésnél az egyik erősítő anódáramköre a (T) differenciáltranszformátor primer tekercséhez csatlakozik. E transzformátor szekunder tekercse a 2. ós 3. ábrabeli elrendezések (6, 20 6') induktánciájának felel meg. Egyébként ez az elrendezés azonos a 3. átorabelivel. Elméleti számítás szerint a 4. ábrabeli híd, a differenciáltranszformátor (6, 6') 25 szekunder tekercseit magában foglaló, két ágának viszonya: 1- cj-2LCt í — <o2 2LC2 ' ahol o) a szögfrekvencia. A kiegyenlítés íeltétele különböző frekvenciáknál: _R _ l^-co^LC, d0 Z ~ 1 -- r;i 2\Á\ • • ' ahol Z a vezeték impedanciája. A frekvenciával növekvő impedánciájú pupiniziált vezeték esetén a 2. feltétel akkor teljesül, ha a vezetékutánképzés im-35 pedáneiájának értéke: R = l/'— 3. ' c mely képletben (1) és (c) a vezeték hosszegységének iinduktánciáját, illetve kapacitását jelenti. Ezt az R értéket a 2. 40 egyenletbe behelyettesítve, a következő egyenletet kapjuk: 1 — W22LC! 1 4 ahol co0 a vezeték határfrekvenciája. Ez az .egyenlet ugyan nem egészen pontosan ér-45 vényes minden frekvenciára, de jó közelítéssel elérhető, ha Ci = -qT^T és = • • 5 Mint már említettük, ezek az értékek oly pupinizált vezetékre érvényesek, 1melynek impedánciája a frekvenciával 50 nő. Csökkenő karakterisztikájú pupinizált vezetéknél (Ci)-nek kell nagyobbnak lennie a (C2 ) értékénél. A 4. egyenlettel kifejezett feltétel nemcsak a (Ci, C2) kondenzátorok megadott 55 méretezésével, hanem más módon is teljesíthető, bár kevésbbé jó megközelítéssel. Például növekedő karakterisztikájú pupiniziált vezetéknél a (Ci) kondenzátor teljesen elhagyható. Ekkor természetesen 60 (Cs) értéke is más lesz, mint a fentjelzett esetben. Hogy az erősítőnél visszaverődések be ne következzenek, a vezeték felőli bemeneti impedanciának egyenlőnek kelL lennie a pupinizált vezeték Z impedancia- 65 jávai. Ez közelítőiéig az (L) önindukció kellő méretezésével érhető el. így tehát a kiegyenlítő berendezés úgy méretezhető, hogy bemeneti impedánciája különböző frekvenciáknál a vezetókkairakterisztika 70 utánképzése legyen és ily módon visszaverődés folytáin keletkező torzítások, továbbá zavaró viszliangjelenségek elkerültessenek. A találmány szerinti berendezésnél ez tökéletesebben érhető el, mint az 75 ismert kiegyenlítő berendezéseknél. Az 5. ábra szerinti elrendezés csak anynyiban különbözik a 4. áibrabelitől, hogy a differenciált,ranszformátor és a hozzácsatolt impedánciák szimpmetriásan van- 80 nak elrendezve a vezetéken. A differenciálta' amszfonmátor két részre van osztva. Egy-egy rész a vezeték egy-egy ágába van iktatva ós mindegyik rész két féltekercsből áll, melyekhez egy-egy mellék- 85 zárlati kondenzátor csatlakozik. Az (L) iinduktáncia szintén két (L2) részre van osztva, melyek a vezeték egy-egy ágáihoz vannak kötve. Az iinduktánciák mindegyike fele a 4. ábrabeli (osztatlan) in- 90 duktánciáknak, viszont a mellékzárlati kondenzátorok mindegyike a, 4. ábrabeli kondenzátoroknak kétszerese (2Ci, 2C2). A 6. ábrán a találmánynak egy távbeszélőátkapcsoló zsinórerősítőjénél való al- 95 kalmazása van vázolva. Az átkapcsolóhoz befutó (1) vonalak mindegyike a hozzátartozó (R) vezetékutánképzéssel és (Ci, C2, L) impedanciákkal az átkapcsoló egy kilincsének (7) kontaktusrugóihoz van kötve. 10 Két vonal egy zsinórerősítő révén köttetik össze, melynek (8) zsinórja mindkét vé-
