106430. lajstromszámú szabadalom • Készülék és berendezés fénynek villamos energiává való átalakítására és felhasználására

Megjelent 1933. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI fflBBBm, SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106430. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Készülék és berendezések fénynek villamos energiává való átalakítására és felhasználására. Dr. Bruno Lange fizikus Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja 1930. évi április hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi április hó 29-ike. A találmány fényinek villamos ener­giává való átalakítására alkalmas készü­lékre és ezt tartalmazó, a fény villamos energia alakjában íelhasználó, berende-5 zéseikre vonatkozik. A készülék belső foto­effaktuissial dolgozó, 8 ürítőhöz hasonló cella (kondenziátoircella), mely fémelek­tródák közt elhelyezett, unipolárisán ves­zető félvezetőből áilil. Megjegyzendő, hogy 10 „fény" alaitt a találmány szerinti készü­lékkel és berendezésekkel kapcsolatban a színképnek raem csak látható, hamem lát­hatatlan sugairait is értjük. A fotóeffektus tudvalevőleg abban vam, 15 hogy eigy hv fényciuaintum elnyeletik és helyette egy elektron lép iki a fémből. Ezen elektronok mozgásenergiája azonban nem a, hv-inek megfelelő nagyságú, hanem az Einstein-féle fotoalektromos alaptör-20 vény szerint egy bizonyos küszöbértékkel kiiseibib, azaz a következő egyenlet áll fenn: m „ , -g- v2 m ax = hv — x. 25 Hia hv x egyáltalán nincs emisszió. Ez a x küszöbérték mór most empirikusain az elektronok kilépési munkájával egyező­nek bizonyult. Az ismert fotocellák (al­káli cellák) csekély hatásifokla a fényelek-80 tromosam kiváltott elektrónok magas ki­lépési munkájának a következménye. A találmány szerinti fotocella, a fény­enierigiáiniaik elektromos energiává való át­változtatásánál azáltal ér el magasabb 35 hatásfokot, hogy itt aiz elektronok nem vaikuumbtajn vagy gáz térbe lépnek ki. Eb­ből a célból két sűríitőszeírűen elrendezett lemezalakú fémelektródia között, melyek közül legaljább az egyik célszerűen fény­áteresztő, pl. aranyi'éteg, ezeklkeil közvet- 40 len érintkezésben egy unipolárisain vezető félvezetőből álló, vékony, a mm tört ré­szeinél nem vastagabb, réteg vian elhe­lyezve. Megjegyzem, hogy „fényáteresztő" elektróda alatt olyan elektródát értek, 45 mely a „fény" szó femitmegadott értelme­zésiének megfelelőem, egy cm2 felületen egy másodperc alatt legalább egy hv fénykvantumot boesájt át, hol „h" a ha­tásnak univerzális egysége és v az illető 50 sugárzás frekvenciája. Esaerint tehát, ha e sugárzás hullámhossza nagy, i(pl. a su­gárzás fény), akikor az elektródának igen vékonynak, pl. aranyiból való elektróda esetéin egy mikronnál vékonyabbnak kell 55 lemaide, míg irövid hullámhosszá sugárzás, pl. röaitgonsugairak és aluminiumelek­tróda esetién az elektróda vastagsága cen­timéter nagyságrendű is lehet. A gyakor­latiban jó hatásfok elérése érdekében 60 rendszerint olyam elektródákat haszná­lunk, melyek fényáteresztőképessége a fent megadott mind'iniáli's értéknél jóval na­gyobb. Ha ezt a készüléket a fényáteresztő elektróda oldaliéiról megvilágítjuk, úgy a 65 két elektróda között elekrtromot oriiku s erő lép fel és így egy azioikíkal összekötött áirannmérőtműszieír megfelelő kilengést mutat. A talámány szerinti fotocellát és annak 70 működési módját a csatolt rajzi sematikus ábrája mutatja be. (El) és (E2) a két le-' mezalakú elektróda, melyek közül (El) fényáteresztő, (U) az unipolárisán vezető közbülső réteg és a lemezalakú elektró-' 75 dákkal fémesen összekötött (A) és (B) pontok alkotják a fotocella sarkait. Ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom