106422. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék járművekhez
Megjelent 1933. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI JfflHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106423. SZÁM. — XVIlX/b. OSZTÁLY. Mentőkészülék járművekhez. Borbély Lajos órás Budapest. A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 2-ika. A találmány járműveken, különösen villamos közúti kocsikon és autókon alkalmazandó mentő készülék, mely az eddigi készülékekkel szemben rendkívüli egy-5 szerűségével és működésének fokozott megbízhatóságával tűnik ki. A találmány szerinti készülék lényege a jármű elején függélyes tengely körül kilendíthetően ágyazott ütköző rúd, mely 10 nyugalmi helyzetében a jármű haladási irányára merőlegesen fekszik. Az ütköző rudat ebben a helyzetben rúgós karok tartják, melyeknek ereje akként van megszabva, hogy az ütköző rúd, mihelyt ez a 15 jármű elé kerülő egyénbe ütközik, a rúgós karok erejét legyőzve az egyik vagy másik oldal felé kilendül ós így az elütött egyént az illető oldal felé a pályának az elgázol4s szempontjából veszélyes részé-20 bői kitolja. A mellékelt rajz a készülék egyik gyakorlati megoldását szemlélteti. Az 1. ábra a készülék f elülnézete. A 2. ábra részletrajz, mely az ütköző rudat 25 a mindenkori kilendített helyzetben fogva tartó rögzítő szerkezetek egyikének oldalnézetét tünteti fel. A jármű alvázának (1) alaplemezén a (2) és (3) szárakból álló villának (4) agya 30 a függélyes (5) csapon van ágyazva és e csap körül jobbra és balra kilendíthető. A (2, 3) szárali mellső végéhez a jármű haladási irányára merőleges (6) ütköző rúd van erősítve, mely, kifelé fordított olda-85 Ián, párnázva van és melynek hossza a jármű nyomtávolságát felülmúlja. A (6) ütköző rúd rendesen a feltüntetett helyzetben van és ezen helyzetének megtartását két (7) kar biztosítja, melyek 40 hátsó végükkel (9) csapok körül elforgathatok. mellső végükkel pedig a (6) ütköző rúdtól befelé nyúló (10) toldatot fogják közre. A (7) karok a (11) rugók hatása alatt állnak, melyek mindegyike a hozzája tartozó (7) kar i(12) csapjára hat, minek 45 következtében a (7) karok mellső végei oly erővel szorulnak a (10) toldathoz, hogy az ütköző rúd a feltüntetett nyugalmi helyzetben teljes biztonsáfggal megmarad. Balesetnél a (6) ütköző rúd a jármű elé 50 került egyénhez való ütődés folytán a (11) rugók erejének leküzdése mellett az ütközés pontjához mérten jobbra vagy balra kilendül és rézsútos helyzetbe jut, amint az szakadozott vonalakkal szemlél- 55 tetve van. Ennél a rézsútos helyzetnél az ütköző rúd a veszélyeztetett egyént oldalt félre tolja és az elgázolás ellen megóvja. Az ütköző rád ezen kilendülése közben a (10) toldat a megfelelő oldalon lévő .(7) 60 kart is kilendíti, mely ezután a kilendített helyzetben meg is marad, mivel a (7) kar kilendiilésénél a (12) csap a (9) csaphoz vízszintes irányban viszonyított holtponti állásán túl jut és így a (11) rugó a (7) kart 65 az eredetivel ellenkező irány felé nyomja. A hatás biztonsága szempontjából fontos, hogy az ütköző rúd is megmaradjon kilendített helyzetiében. E célból az (1) alzat mindegyik oldalán egy-egy rögzítő 70 szerkezet van, mely az ütköző rudat kilendített helyzetében fogva tartja. Ez a szerkezet a (14) csap körül kilendíthető, csappantyúszerű kétkarú emeltyűből áll, melynek (15) karja az ívalakú (16) végből a 75 (17) kivágásba megy át, míg (18) karja fogantyú gyanánt van kiképezve, melyet a (20) csapra ható (19) rugó felfelé nyom. Mikor az ütköző rúd a szakadozott vonalakkal rajzolt helyzetbe lendül, a (3) 80
