106313. lajstromszámú szabadalom • Csavaros dugó biztosítókhoz

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^Sffipm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106313. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Csavaros dugó biztosítókhoz. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági r.-t. cég* Budapest, mint a Siemens-Schuckertwerke A.-G. berlin­siemensstadti cég- jogutódja. A bejelentés napja 1931. évi október hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi október hó 30-ika. Ujabban nagyobb olvadási tehetetlen­ségű (ín ás o d p ere -1 eh e tétlen ség ű) olvadó­biztosítókat használnak, amelyeknek az eddigelé használt gyorsabb működésű biz-5 to'sítókkal szemben az az előnyük, hogy a velük egyenlő névleges áir'amerősségű mo­torok indítóáriamát elbírják. Az ily csavardugós olvadóbiztosítók azonban zavart okozhatnak, ha azokat 10 rossz helyen, pl. világítási elosztóhálózat­ban, a közönséges, tehát gyors hatású biztosítékkal biztosított számláló ntán al­kalmazzuk. Ily esetben előfordulhat, hogy a számláló lezárt biztosítéka az áramkör 15 biztosítékával egyszerre olvad ki. Ily hátrányos esetek megszüntetésére, a találmány értelmében a nagyobb tehetet­lenséggel működő csavaros biztosíték­dugót úgy képezzük ki, hogy fejének alsó 20 átmérője nagyobb, mint a közönséges, gyors működésű, azonban ugyanazon áramerősségre méretezett biztosítóké. Oly lassú működésű olvadóbiztosíték, amelynek ilyfcépen méretezett dugaszfeje 25 van, illetve kétrészű biztosítékok esetén ilyfajta dugászfejbe van szerelve, a kö­zönséges biztosítékokhoz szánt biztosító­aljzatokban nem használható, még akkor sem, hogyha ugyanazon névleges áram-30 erősséáÜ^ftlniíi. A lassú működésű bizto­sítókjrtpivcélszerűen különleges aljzlatokat haszfllj^k; ezeknek azonban a túl nem terhelhető biztosítékokhoz szánt aljzatok­tól csak abban kell különbözniük, hogy az 35 aljzat előterét, amely a dugasz fejét fel­veszi, nagyobb átmérőjűre kell méretez­nünk. Ilymódon oly biztosítékrendszerre te­szünk szert, amely a kevésbé túlterhel­hető és a túlterhelhető biztosítékokat is 40 felöleli; ebben a rendszeriben a túl nem terhelhető betétek valamennyi egyenlő á.ramerősségű biztosítékaljzatba, a túlter­helésre lassan működő betétek azonban csupán azokba az aljzatokba helyezhetők, 45 amelyeket ezeknek szántunk. A csatolt rajzon a találmányt három ábra kapcsán megmagyarázzuk. A rajzokon (1) a biztosíték aljzata, (2) az azon rögzített zárógyűrű, (3) a dugasz- 50 fej a becsavarolására való (4) menettel, (5) a fejjel egy egésszé egyesített, vagy arról oldható, a fejbe külön behelyezett biztosítóbetét, (6) az utóbbinak illesztő­csapja, (7) az aljzatban rögzített illesztő- 55 hüvely, végül (8) az aljzatnak az áram­vezetékhez kapcsolt lábkontaktus-sínje. Az 1. ábra oly csavaros dugót mutat, amelynek olvadó betétjét, mint rendesen, csak kis mértékben lehet túlterhelni. Az 60 ily betétek olvadódrótja pl. egész, hosszá­ban ezüstből vlan. A 2. ábrán a biztosítéfcaljzlat látható, amely ugyanolyan zárógyűrűvel van el­látva, mint az 1. ábrán látható aljzat. A 65 csavaros dugó olvadó szerkezete ugyan­olyan névleges áramra van méretezve, mint az 1. ábráé, az olvadás folyamata azonban lassúbb (másodperc-restségű). A dugaszfejnek (9) számjeggyel jelölt alsó 70 része, hogy fel ne cserélhessük, nagyobb átmérőjű, mint az 1. ábrán feltüntetett közönséges dugófej megfelelő része. A két átmérő különbsége pl. 3 mm lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom