106304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új röntgenkontrasztszerek előállítására

Megjelent 1933. évi május hó 1-éli. MAGYAR KIRÁLYI J1HK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106304. SZÁM. — IVli/1. OSZTÁLY. Eljárás új röntgenkontrasztszerek előállítására. I. G. Farfoenindustrie A.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1931. évi december hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi december hó20-ika. Amint ismeretes, a jódtartalmú vegyületek fontos röntgenkontrasztszerek, melyek egyes szervek, különösen a liúgyutak röntgenografikus feltüntetése szempont-5 jából nagy jelentőségűek. Az idevágó technika arra törekszik, hogy a jódkoncentráció fokozásával u röntgenárnyékot mélyítse. Evégből máielőállítottak nagy jódtartalmú 2-piridono-10 kat. Ilyen vegyületeknek mint röntgenkontrasztszereknek azonban semmiféle előnyök nem volt a monojódszubsztitiiált 2-piridonokkal szemben, mert második jódatom bevezetése az oldhatóságot rend-15 kívül lecsökkenti, miért is az intravénás bevezetés lehetetlennek bizonyult. Azt találtuk már most, hogy vízben jól oldható, nagy halogéntartalmú röntgenkontrasztszerekhez jutunk, ha 4-piridono-20 kat 3,5-dihalogénpiridonokká halogénezünk. Ha ezek a nitrogénen oldhatóvá tevő csoportokat tartalmaznak, a megfelelő 2-piridonokkal ellentétben, lényegesen nagyobb vízoldhatóságuk folytán minden 25 nehézség nélkül alkalmazhatók, pl. a húgyutak röntgenografikus feltüntetésére, annál is inkább, mert figyelemreméltó módon mérgezésmentesek. Az új vegyületeket, melyek az eddig 30 ismertekkel szemben a fentvázolt kiváló előnyöket mutatják szervek röntgenografikus feltüntetésénél, magukban véve szokásos módszerekkel állítjuk elő. Így pl. 4-piridont halogénező szerekkel hozhatunk 85 össze és az ekként kapható halogénezett 4-piridonokat balogénzsírsavakkal, halogénalkilsznlfonsa vakkal, alkilaminoalkilhalogenidokkal sitb. a nitrogénnél oldhatóvá tevő csoporttal helyettesített dihalo-40 gén-4-piridonokká, ezeket pedig esetleg a kvaterner vegyületekké alakíthatjuk át. Eljárhatunk úgy is, hogy először 4-aminopiridint ismert módszerekkel halogénezünk, a dihalogén-4-aminopiridineket diazotálással a megfelelő 4-piridonokká és 45 ezeket, mint fentebb az N-alkilszármazékokká alakítjuk át. Különösen előnyösnek bizonyult piridin közvetlen átalakítása a dihalogén-4-piridon-vegyületekké. Ez, esetben tionilklo- 50 riddal hatunk a piridinre, a kapott 4-piridil-piridiniumdikloridot vízzel végzett hevítéssel 4-piridonná bontjuk és a keletkező reakcióoldatban a halogénező szerrel, pl. klórjóddal közvetlenül hatunk. 55 1. példa. 50 g 4-piridont 300 cm1

20%-os sósavban oldunk és 200 cin3

20%-os sósavban oldott 380 g klór jóddal fokozatosan összekeverünk. 24 óra múlva az oldatot nátron- 60 lúggal erősen lúgossá tesszük, majd a dijód-4-piridon kicsapódott nátriumsóját leszivatjuk és megszárítjuk. Ezután e vegyület 74 g-ját 200 cm3 vízben oldjuk és 600 cm3

n-nátronlúgban 35 oldott 57 g klórecetsavval 2 óra, hosszat forrásig hevítjük. Kihűlés után a reakciófolyadékot sósavval keverjük és a kicsapódott savat szódaoldattal végzett átoldással tisztítjuk. A sav 246°-on bomlás 70 közben olvad. A nátriumsó előállítására a savat a kiszámított mennyiségű n-nátronlúgban oldjuk és bepároljuk. A termelési hányad kb. 70—80 g. Az így kapható 3,5-dijód-4-piridon-N-ecetsavas nátrium- 75 nak (mely 60% jódot tartalmaz) 33,6 része 100 rész vízben oldódik, ami 22 rész jódtartalomnak felel meg. Ezzel szemben a 2-piridonnak 42% jódot tartalmazó meg-