106269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehéren zavarosítorr zománcok és égetett mázak előállítására

Megjelent 1933. évi május hó 202-én

.. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106269. SZÁM. — IYh/1. OSZTÁLY. Eljárás fehéren zavarosított zománcok és égetett mázak előállítására. Dr. Kreidl Ignác nagyiparos Wien. A bejelentés napja 1930. évi juníus hó 18-ika. Ausztriai elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 8-ika. A találmány eljárás fehéren zavarosított zománcok és égetett mázak előállítására gázzavarosításssal. A találmány azon a felismerésen alap-5 szik, hogy a zavarosítás optiumának elérésére és a zománc forrásának, bágyadtságának és a gázzavarosítószer tökéletlen elégése folytán fellépő színelváltozásának elkerülésére egy bizonyos, azonban min-10 den egyes zománoelegyhez különböző mennyiségű gáznak kell meghatározott nagyságrendű gázbuborékok alakjában jelen lennie és hogy valamely anyag gázzavarosítószerül annál alkalmasabb, miinél 15 erősebben adszorbeálja azt az adszorbeálószer és minél hőmérsékletállóbb a képződő adszorpciós vegyület (adszorpciós komplexum). Minél nagyobb valamely gáztlehasító 20 anyag adszorbeálóképessége, annál csekélyebb az a mennyiség, amellyel a zománczavarosítás elérhető, minthogy lényegében csak az adszorbeált mennyiség hatásos és így kisebb mennyiségű zavaro-25 sítószer is elegendő. Az ilyen erősen adszorpcióképes, gáztlehasító anyagoknak, amelyek mjár egészen kis mennyiségben is hatásosak és így a legolcsóbbak lehetnek, még az az elő-30 nyük, hogy a zománc forrása a széleken velük elkerülhető. Úgy látszik ugyanis, hogy a zománcnak a széleken való forrását az idézi elő, hogy e helyeken dúsítás, ill. fokozott adszorpció folytán a zománc 55 kiforr és a fokozott gázfejlődés következtében áttöri a zománc felületét. Ha zavarosítószerként valamely rossz vagy kevésbbé jó adszorpcióképességű anyagot használunk, úgy ebből az anyagból olyan t0 nagy mennyiséget kell alkalmazni, melynél a széleken végbemenő forrás elkerülhetetlen. Ezt a forrást a zavarosítószer mennyiségének csökkentésével megakadályozhatjuk, aminek azonban az az előfeltétele, hogy a zavarosítószer már olyan 45 kis mennyiségben is zavarosítson, melynél a széleken forrás még nem lép fel. Tehát legalkalmasabb zavarosítószerek az olyan anyagok, melyek zavarosítótásra már olyan kis mennyiségben is elegendők, 50 melynél a széleken való forrás nem mutatkozik. Az optimális zavarosításhoz szükséges gázmennyiséget minden megbontható, azaz adszorbeált állapotban a beégetés hő- 55 mérsékletén bomlékony vagy illanó anyag és minden zománeelegy szamára empirikus úton határozhatjuk meg és ebben van a találmány. Ez a meghatározás történhetik : 60 1. a zavarosítószer változtatásával, annak adszorpcióképessége szerint; 2. az adszorbeálószer változtatásával, annak adszorbeálóképessége szerint és 3. a zavarosítószer és adszorbeálószer 65 mennyiségének és kölcsönös arányának változtatásával a zománcslikkerben. Ismeretes, hogy a zománcslikker előállítása úgy történik, hogy a frittet (megömlesztett zomámoelegyet) a zománcmalomban, 70 víz és a malomhozagok (pl. az agyag) jelenlétében megőröljük. Egyidejűleg a malomba adagoljuk ós őröljük a zavarosltószerí is. A kapott iszap a slikker, melyet a zománcozandó árura felviszünk és be- 75 égetünk. Az a felismerés tehát, amelyen a találmány alapszik, lehetővé teszi a zavarosításnak bármely kívánt módon való befolyásolását egyrészt az adszorbeálószer és 80