106268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagykristályos fémtestek előállítására
olyan foszfor savoldatot adunk, mely 44'4 cm3 1'70 fajsúlyú foszforsavat tartalmaz, mi kb. 65-2 g HsPOi összetételű foszforsavnak felel meg. Ezután 1 liter olyan 5 berilliumkloridoldatot adunk hozzá, mely 100 cm® sósavval megsavanyított 10 g berilliumioxidnak felel meg, továbbá, hogy az előállítandó fémpor jobban legyen sajtolható, kötőanyagként még 1 liter 10 káliumkloridoldatot is adagolunk, mely 50 g kristályos káliumkloridot tartalmaz. Az így kapott híg pépet alaposan összekeverjük, víztelenítjük és 300 C°-on megszárítjuk, s a száraz keveréket hidrogén-15 áramban kb. 850 C°-on redukáljuk. Az előállt fémes porból alkalmas présformákban 150 g-os rúdakat préselünk, melyeket azután a további kezeléshez szükséges megszilárdítás céljából hidrogénáramban 20 kb. félóráig 1100 C°-on hevítünk. Az így megszilárdított rudakat azután hidrogénatmoszférában váltóárammal való hevítés útján zsugorítjuk, majd belőlük az ismeretes mechanikai eljárással drótokat hú-25 zunk, melyeket végleges nagykristályos szerkezetük kialakítása céljából néhány percig a legmagasabb fehórizzásra hevítünk. 10. 10 kg wolframsiavanhidridnek meg-30 felelő, a szokásos módon megtisztított 10-8 kg wolframsavhidrátot 8 liter vízzel híg péppé keverünk, melyhez 1 liter salétromsavas báriumnitrátoldatot adunk, mely literenként 25 g báriumdioxidnak és 50 cím3 1-41 fajsúlyú salétromsavnak megfelelő báriumnitrátot tartalmaz, Ezután 1 liter olyan foszforsavoldatot adunk hozzá, mlely 44-4 cm1 1-70 fajsúlyú foszi'orsavat tartalmaz, mi kb. ÍÍ5-2 g i-L.POi ösz-40 szetételű foszfotrsavnak felel meg, továbbá, hogy az előállítandó fémpor jobban legyen sajtolható, kötőanyagként még 1 liter káliumkloridoldatot is adagolunk, mely 50 g kristályos káliumkloridot tartalmaz. 45 Az így kapott híg pépet alaposan összekeverjük, víztelenítjük és 300 C°-on megszárítjuk, s a szárazkeveréket hidrogénáramban kb. 850 C°-on redukáljuk. Az előállt fémes porból alkalmas présformákban 50 150 grammos rúdakat préselünk, melyeket azután a további kezeléshez szükséges szilárdságuk biztosítása céljából hidrogénáramban kb. félóráig 1100 C°-on hevítünk. Az így megszilárdított rúdakat azután 55 hidrogénatmoszférában alacsony feszültségű, nagy áramerősségű váltóárammal való hevítés útján zsugorítjuk, majd belőlük az ismeretes mechanikai eljárással drótokat húzunk, melyeket végleges nagykristályos szerkezetük kialakítása cóljá- 60 ból üres gázatmoszférában néhány percig a legmagasabb fehérizzásra hevítünk. Az 1—4. és 6—10. példáknál a wolframsavhoz, vagy a wolframfémporhoz nem magukat a hatásos anyagokat, hanem 65 azok alkotóelemeinek vegyületeit adagoljuk. Ha ezeket a vegyületeket magukban használjuk, akkor nem gyakorolják a kívánt kedvező hatást, mert azt tapasztaltuk, hogy ekkor nem hoznak létre a fém- 70 testekben akkora belső feszültségeket, amekkorák nagykristályok létrehozására szükségesek. Például önmagában sem az aluminiumklorid vagy alumíniumoxid, báriumnitrát vagy báriumoxid, cirko- 75 niiumnitrát vagy cirkoniumoxid, uránnitrát vagy uránoxid, stb. sem a kovasav, bórsav vagy foszforsav stb. nem gyakorolja a kívánt és igényelt kedvező hatást. De ha a fenti példákban 80 ismertetett vegyületeket a wolframsavba vagy a wolframfémporba együtt kebelezzük be, akkor a gyártás folyamán foganatosított hőkezelés folyamán e vegyületek olyan belső feszültségeket hoznak létre, 85 melyek a nagykristályos, sőt az egykristályos szerkezetet idézik elő. Ez a tény mutatja a legvilágosabban, hogy azok a vegyületek, melyeket találmányunk szerint a fémtestekbe a gyártás folyamán 90 bekebelezünk, a hőkezelés alatt új és hatásos anyagokat, pl. szilikátokat, borátokat, foszfátokat stb. alkotnak. A.z új eljárásnak nagy előnye egyrészt az, hogy a kiindulási fém szemcseeíoszlá- 95 sától függetlenül biztos sikerrel vezet nagykristályos fémtestek képződéséhez, másrészt az, hogy az ezen eljárás szerint készült fémtestek nagykristályos szerkezetének kialakítására semmiféle különleges 100 hőkezelés nem szükséges, mivel ezeknek niagykrisitályszerkezete a hőkezelés menetétől teljesen függetlenül, az új eljárásnál a kristályosodásnál, illetőleg rekrisztallizáció közben szükségszerűen fel- 105 lépő belső feszültségek hatására önként véglegesen kialakul. Az e szerint az eljárás szerint készült fémtestek, mint pl. huzalok, izzótestek és hasonlók formaáliandósága és szilárdsága különösen magas hő- 110 mórsókleteknél nagyobb, mint az eddig ismert eljárásokkal készült fémtestek e sajátságai, úgy, hogy ez az eljárás különösképpen alkalmas többszörösen spiralizált izzótestek előállítására. 115 Az ezzel az eljárással készült nagykristályos fémtestek kristályszerkezete igen egyenletes.
