106234. lajstromszámú szabadalom • Fegyvertalp, hátrázást és előreszökést fékező készülékkel és elsütőszerkezettel, önállóan egymagukban is használható öntöltő fegyverekhez

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106234. SZÁM. — XTX/a. OSZTÁLY. Fegyvertalp, hátrázást és előreszökést fékező készülékkel és elsütó'szerkezettel, önállóan egymagukban is használható öntöltő fegyverekhez. Rheinisehe Metallwaaveii- uud Maschinenfabrik cég: Düsseldorf—Derendorf. A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 22-ike. Újabban a könnyű gépfegyvereket, me­lyekkel mint váll fegyverekkel rendszerint villás támaszról lőnek, a tüzeléshez ideig­lenesen külön fegyvertalpra helyezik, 5 hogy azokat mint a nehéz gépfegyvert tö­kéletesen helyettesítő harci eszközt is használhassák. Jó stabilitás elérésére a magában véve könnyű lőállvány a fegy­vert hátrázásfékező és előretoló készülék 10 közvetítésével a lőirányban eltolhatóan tartja. A lövéskor önálló rendszerként ide-odajáró fegyvert a ravaszával kap­csolatba hozott, a fegyvertalpon elhelye­zett elsütőszerkezettel sütjük el. 15 Az e célra eddig használt készülék, ne­vezetesen közvetlenül magához a fegyver­hez csatlakoztatott és a fegyvertalpról Bowden-zsinórral működtetett elsütőujjalc azonban nem felelhettek meg. Tartós tü-20 zelésnél ugyanis a lőpontosság rossz volt, aminek okául azt ismerték fel, hogy az egymást követő egyes lövések a fegyver­nek a fegyvertalpon elfoglalt különböző hosszhel yzetei ben a fegyvernek hol teljc-25 sen előrehaladt, hol pedig többé-kevésbé még hátramaradt helyzetében váltódtak ki. Ezzel a hátránnyal mármost a fegyver rugózó megtámasztásának különleges ki­képzése útján igyekeztek megküzdeni. 80 Egymás ellen ható két rugócsoportnak, melyek mint hátrázásfékező, előretoló és az előreszökést fékező eszközök a fegy­vert a fegyvertalpon rugózó középhely­zetben tartották, lövéskor az egész fegy-35 ver mozgásait és a fegyverben lejátszódó kiürítési és töltési folyamatot ritmusok tekintetében akként kellett összhangba hoznia, hogy minden lövedék a csövet a fegyvernek a fegyvertalpon elfoglalt egy és ugyanabban a helyzetében hagyja el, 40 jóllehet egyébként a lövés lehetősége a fegyvertalpon a fegyver különböző hossz­helyzeteiben is megvolt. A rugók helyes méretezése és összhangbahozása azonban csak megközelítően és csak fáradságos 45 próbálgatással, némely fegyvertípusnál pedig egyáltalában nem sikerült. Ezen­kívül ezzel az elrendezéssel a tüzelés se­bességét sem lehet szabályozni anélkül, hogy, mint említettük, a lövések némileg 50 beállított szinkronizmusát ismét meg ne zavarnók. További javaslat szerint a fegyvertal­pon elsiitőujjat alkalmaztak, mely a fegy­ver szokásos ravaszával csak a fegyver 55 mellső helyzetében működhetett együtt, a fegyver hátsó helyzeteiben azonban ki­kapcsolódott a ravaszból. Ez szükségessé tette, hogy a fegyver csillapítottam fusson be mellső helyzetébe, a lőpontosságot za 60 varó hirtelen lökések kiküszöbölésére; en­nek aztán a tüzelési sebesség erős csök­kenése volt a következménye. A találmány szerinti fegy vertalpyal kitűnő lőpontosságot érünk el azzal, hogy 65 egymással szemben ható és a fegyvert rugózó középhelyzetben tartó, már emlí­tett két rugócsoportból álló fsgyvermeg­támasztást alkalmazunk a fegyvertalpnak a fegyver ravaszára ható elsütőujja ha- 70 sonló ágyazásával kapcsolatban. Eszerint a fegyvertalp alkalmas helyén elhelyezett kézi elsütőszerv segélyével a ravasz út­jával egyenlő darabon ismert módon visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom