106211. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet Francis-rendszerű víziturbinákra

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. ' GYÁR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEIRAS 106211. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Szabályozó szerkezet Francis rendszerű víziturbinákra. Maráczy József iiialomtulajdonos Inota. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 10-ike. A találmány szabályozószerkezet francis-rendszerű viziturbinákra, melynek az eddigi ismert szabályozószerkezetekkel szemben előnye, hogy állandóan kitűnő 5 hatásfokkal dolgozik. A jelenlegi szabá -lyozóiszerkezeteknél a vezetőkerék lapátjait elfordították, és ezáltal csökkentették a vezetőcsa tornák keresztmetszetét. Evvel egyidejűleg azonban változott azon szög 10 is, lamely alatt ,a vízsugár a futókereket érte, és a keresztmetszet szűkítésekoir a vezetőlapátéleknek a futókeréktőli távolsága lényegesen növekedett. Mindkét körülmény a hatásfokot rontotta, miért is az 15 eddigi francis-turbinák csakis akkor dolgoztak legjobb hatásfokkal, ha elegendő vízmennyiség állt rendelkezésre, és éppen akkor, midőn a csökkent vízmennyiség folytán a vezetőlapátokat elállították, 20 romlott a hatásfok, pedig éppen ez esetben, midőn amúgyis a csökkent vízmenynyiség folytán a turbina kevesebb energiát kapott, lett volna a legjobb hatásfokra szükség, hogy a csekélyebb energiát 25 minél jobban kihasználhassuk. E hátrányokat a találmány szerinti szabályozószerkezet úgy szünteti meg, hogy a vezetőkerék lapátjait a vezetőkerékbe szilárdan építi, és minden egyes vezet ö-30 lapát mellé lenghető szabályozólapátot iktat, mellyel a vezetőcsatoTnák keresztmetszetét csökkenthetjük, anélkül, hogy evvel egyidejűleg a hatásfokot is rontanók. 35 A rajzon a találmánynak egyik példaképpeni, kiviteli alakját láthatjuk, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül sokféleképpen el is térhetünk. Az 1. ábra a vezetőkeréknek részleges hom-45 50 loluiézetét, részbeni metszetét a turbina- 40 tengelyre merőleges síkban, a 2. ábna a vezetőkeréknek részletét távlatilag, a 3. ábra végül a szabályozó felületek elállítószerkezetét távlatilag mutatja. A i(c) járókerék teljesen ismert kiképzésű, és a (b) vezetőkeréken belül forog. A (b) vezetőkerék csatornáit szilárdan beépített (d) lapátfelületek alkotják, melyek a legjobb elméleti hatásfoknak megfelelően készülnek. Minden egyes (d) lapátfelülethez egy-egy (f) szabályozófelület tartozik, melynek egyik (e) végét lenghetően erősítjük meg olyképp, hogy e lapátokat a (d) vezetőlapátok mellé teljesen 55 beforgathatjuk (kihúzottan rajzolt (f) helyzet) vagy pedig a másik szomszédos (d) lapát felé tetszőlenes mértékben kilengethetjük (pontozottan rajzolt (f") helyzet az 1. ábrán), ami által a vezetőcsator- 60 nák keresztmetszetét tág határok között változtathatjuk, anélkül azonban, hogy a vízsugárnak beesési szögét változtatnék és ezáltal a hatásfokot rontanók. Ugyancsak nem változik e szabályozással a futó- 65 kerék és járókerék lapátjai közötti rés. Természetesen az összes (f) sziabályozófeliileteket egyidejűleg és azonos mértékben kell elállítanunk. Ezt sokféleképpen érhetjük el. A rajz 3. ábrája mutat erre 70 példaképpeni megoldást, melynek lényege, hogy az (f) szabályozófelületek (e) lengéstengelyének (g) csiapnyúlványa a vezetőkerék homlokfelületén át kinyúlik és (h) állítókarhoz kapcsolódik olyképp, 75 hogy e (h) állítókar kilengetésekor az (f) 'Szabályzófelület is kileng. Az (m) tömszelencére (1) hüvelyt húzunk, melynek tár-