106189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehéren zavarosított zománcok és égetett mázak előállítására

Megjelent 1933. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jKHB» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106189. SZÁM. — XVII/e. OSZTÁLY. Eljárás fehéren zavarosított zománcok és égetett mázak előállítására. Dr. Kreidl Ignác nagyiparos Wien. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 18-ika. Ausztriai elsőbbsége 1929. évi augusztus hó 8-ika. A találmány eljárás fehéren zavarosított zománcok és égetett mázak előállítására gázziavarosítássál. A fehérzavarosítás foka és minősége a zománcban szusz-5 pendált gázbuborékoknak a nagyságától, számától és elosztásától oly módon függ, hogy a zavarosító hatás a gázbuborékok bizonyos meghatározott nagysága és száma, valamint sűrűsége mellett a leg • [0 erősebb. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy gázzavarosításnál a zománcban, illetve a zománciszapban adszorpció útján egymásra ható anyagok, különösen 15 az adszorbeálószer minőségének, első sorban fizikai minőségének a zavarosítószerre lényeges jelentősége van. A találmány abban van, hogy a zavarosítást befolyásoljuk. illetve céltudatosan megvál-20 toztatjuk és pedig úgy, hogy az adszorpció útján egymásra ható anyagoknak, különösen a zavarosítószer adszorbeá lószerének, ill. képződött adszorpciós vegyületénlek (az adszorpciós komplexumnak) Í5 tulajdonságait, különösen fizikai tulajdonságait, ú. m. adszorpcióképesiségét, diszperziófokát, ill. szemcseminőségét kolloidkémiai fogásokkal, pl. más anyagok egyidejű feloldásával vagy peptizá-10 lássál, koagulálással, vagy őrléssel stb. vagy több ilyen fogás egyidejű alkalmazásával megváltoztatjuk. Célszerű a befolyásolást a zománciiszapban foganatosítani. A találmány emellett hasznosítja azt 55 a körülményt, hogy a zománc kolloidjait vagy kolloidrendszereit* azaz a kolloid belső felületének mineműségét és nagyságát — mimellett a kolloid akár a zava.rosítószer, akár olyain kolloidrendszer lehet, 10 amely a zavarosítószert adszorbeálva tartalmazza — az isimért kolloidkémiai módszerekkel befolyásolhatjuk és az adszorpcióképességet és a diszperzió fokát meghatározott módon változtathatjuk. Ezek a kolloidkémiai fogások módot adnak arra, 45 hogy a fejlődő gázbuborékok számát ós nagyságát céltudatosan befolyásoljuk. Természetes, hogy a kolloidoknak, ill. kolloidrendszereknek nem kell eleve a zománcban jelen lenniök, hanem azok ott 50 őrlés, kölcsönhatás stb. folytán is képződhetnek. Minden kolloidkémiai módszer, amely növeli a diszperziófokot, azaz a kolloido>t finomabban eloszlatja, egyúttal eloszlatja 55 a fejlesztendő gázmennyiséget ós csökkenti a gázbuborékok nagyságát is. Tehát a peptizálás a gázbuborékok elaprózódását, ellenben a koaguláció az ellentétes hatást, neveztesen a gázbuborékok meg- 60 nagyobbodását idézi elő. Hasonlóképen olyan módszer alkalmazásával, amely az adszorpoiósűrűség válL t.ozását, pl. csökkenését (adszorpció visszafejlődést), ill. az adszorbeált zavarosító- 65 szernek az adszoTbeá lőszerben való koncentrációja csökkenését vagy pedig laza adszorpciót idéz elő, a. gázbuborékok kisebbedését idézhetjük elő. Mindezek a hatások, úgy mint az ad- 70 szorpció változtatásai, a peptizálás, a koagulálás előidézhetek egyidejűleg feloldott aktív anyagok, peptizáló szerek, vagy koagulálószerek, pl. elefctrolitek, hozzáadásával. Azonban a finom őrlés is képes 75 hasonló, ill. azonos hatáisokat előidézni. A kolloidokhoz, hasontó módon viselkednek a diszperzoidok is. Ennek következtében az elektrolitok megválasztása vagy őrlés útján az ad- 80