106165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogénolajpk krakkolására
_ 4 — összes gőzállapotú szénhidrogéneknél a lehető leghosszabb!) reakciós időt érjük el és a szénhidrogének egy részének rövidre záródó áramlását elkerüljük, és így az 5 átalakításnak alávetett szénhidrogének legnagyobb mértékű átalakítását és egyenletes kezelését lehetővé tegyük. Előnyös, hogy a (17) reakciós zónában az átalakításnak alávetett olaj útja le-10 felé irányuljon. A (13) és (17) átalakító elemekben előnyösen nagyobb túlnyomást alkalmazunk, valamint túlnyomást alkalmazunk még az elgőzölögiető, frakcionáló, kon-15 denzáló és gyűjtő elemekben is. A találmánynak egyik jellemzője, hogy a hőmérsékleti és nyomás-viszonyokat a feldolgozandó olaj összetételével és a berendezésen átmenő mennyiségével olyan 20 összefüggésbe hozzuk, hogy a feldolgozandó olajnál ténylegesen alkalmazott hőmérsékleti és nyomás-viszonyok mellett a reakciós zónában a gőz és a, folyadék között lényegileg meghatározott arányt tar-25 tunk. Más szóval a hőmérsékletet, a nyomást és a visszafolyási arányszámot (amelyet, mint a (6) deflegmátorból visszatérő visszafolyási kondenzátumnak a berendezésbe táplált feldolgozandó olaj mennyi-30 ségéhez való viszonyát fejezzük ki) egymással olyan összefüggésbe hozzuk, hogy a nagynyomású kamrában meghatározott elgőzölöígtetési percentszámot vagy a gőzök és a folyadék között meghatározott 35 arányt tartunk fenn. Azt találtuk, hogy ha pl. a (17) kamrában a hőmérsékletet, amelyre az olajat felhevítjük és megfelelően a nyomást is növeljük, hogy a (17) kamrában ugyanazon elgőzölögi etési fo-40 kozatot vagy a folyadék és gőzük között ugyanolyan arányt érjünk el, akkor a telepnek nyers olajat feldolgozó kapacitása általánosan növekedik anélkül, hogy az elérhető eredményeket másképen lényegi-45 leg megváltoztatnék. A találmány további fontos jellemzőjeként azt találtuk, hogy a fent említett, kívánatos eredményeket, amelyek a benzin-hozamra és a benzin kopogást gátló 50 jellemzőjére, valamint a maradék minőségére vonatkoznak, elérhetjük, ha egy vagy több indexet, amelyeket a továbbiakban „a hirtelen elgőzölögtetés egyensúlyi indexének" „működési indexnek" és „fel-55 dolgozási indexnek" nevezünk, az eljárás folyamán aránylag szűk határok között vagy lényegileg állandóan a továbbiakban megadott értékeken tartjuk. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárást az átalakítás különböző fel- 60 tételeinek szabályozása útján úgy foganatosítjuk, hogy ezen indexek közül egyet vagy többet arra az értékre hozunk, illetve azon értékhatárok között tartunk, amelyet ill. amelyeket a továbbiakban 65 minden egyes indexre megadunk. Először, mint a találmány egyik jellemzőjét azt találtuk, hogy a kívánt eredményeket a maradék természetét GS <Fi benzin-hozamot illetőleg, amely utóbbit, a 70 „számított hozam index"-nek megfelelően, mint a feldolgozásra kerülő olaj fajsúlyának hányadosát fejeztük ki, mimellett a benzinnek kopogását gátló jellemzője (64)-nél nagyobb oktánszámú, elérhetjük, 75 ha a (17) reakciós zónában a gőzök és a folyadék között a megadott meghatározott arány áll fenn. Azt találtuk, hogy a kívánatos eredményeket akkor érhetjük el, ha a nagynyomású (17) kamrában gőzállapot- 80 ban lévő olajnak percentszáma, amint azt Piroomov és Loomis-féle hirtelen elgőzcltetési egyensúlyi görbék módszerével kiszámíthatjuk. (1. American Petroleum Institute, Bulletin, 2. kötet, 1929 január 3.). 85 megközelítőleg a folyadékkal egyensúlyban lévő 60 térfogat % gőz. A tatáímány szerinti eljárásnak különböző tényleges üzemi eredményei az indexnek 59%—62% való váltakozását mutatják, ami azt je- 90 lenti, hegy a, plusz és mínusz 2%-ot (adott esetben a plusz és minusz 4%-ot), mint e változások elfogadható határait tekinthetjük. Nem állítjuk azt, hogy e szám a reak- 95 éléskamrában lévő gőz-folyadékegyensúlyi állapotot- pontosan kifejezi, minthogy ennél pl. a termelt, nem kondenzálható gázokat nem vesszük tekintetbe, miután e számot Piroomov- és Loomis- IC í'éfe hirtelen elgőzöltetési egyensúlyi görbék módszerének a (17) reakciós zónát a (18) vezetéken át elhagyó és rendes környezeti hőfokra feliűtött próbáknál való alkalmazásával kaptuk. Azonban azt la- l( láttuk, hogy ha az eljárás feltételeit úgy szabályozzuk, hogy a (17) reakciós zónát a (18) vezetéken át elhagyó olaj kb. 60% gőz-folyadékegyensúlyt mutat, környezeti hőfokra lehűtött olajpróbákná] és a fent 1: hivatkozott Piroomov és Loomis módszere alapján számítva, alkkor az eljárás eredményei a fent megadott kritériumnak megfelelnek. A rövidség kedvéért a „hirtelen el gőzöl- 1 tetési egyensúlyi indexe" elnevezéssel a
