106117. lajstromszámú szabadalom • Szelepnélküli szívónyomószivattyú

3Ieg,.ielent 1933. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 106117. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Szelepnélküli szivó-nyomószivattyú. Szűcs Béla Beszkárt pályaőr Budapest. A bejelentés napja 1932. évi március hó 1-je. A találmány oly szívó-nyomószivattyú, melynek nincsenek szelepei, miáltal a szivattyú az eddigieknél sokkal üzembiztosabban dolgozik, mert a szelepkopások és 5 piszoklerakódások által okozott szokásos szelepzavarok nem jöhetnek létre. A találmányt a csatolt rajz példaképpen felvett kiviteli alakjában tünteti fel és pedig az 10 1—3. ábra a szivattyúhenger függőleges metszete a különböző helyzetekben levő dugattyúval és forgótárcsával, a 4. ábra a szivattyiihenger egy részének függőleges metszete a hengerfalban levő 15 nyílásokkal, az 5. ábra a forgótárcsa nézete, a 6. ábra pedig a forgótárcsa metszete az 5. ábra (A—B) vonala mentén. A szivattyúhenger felső részében, a 20 hengerfal belső oldalán négy, ugyanazon egyenes vonalba eső (a, b, c, d) nyílás van. A legfelső (a) nyílás az (f) szívócsatornában, a legalsó (d) nyílás pedig a (g) nyomócsatornában folytatódik, mely csa-25 tornákon át a folyadék kívülről a hengerbe szívódik, illetve a henger belsejéből kinyomódik. A középső (b, c) nyílásoktól közös (h) csatorna vezet a henger alsó részébe, mely csatorna alúl, a henger alsó 30 részébe torkoló (i) nyílásban végződik. Az (f, g, h) csatornák a henger falában vezetnek úgy, hogy a (j) dugattyú mozgását nem akadályozzák. A henger felső részében, a (j) dugattyú felett, a (k) tárcsa van 35 elhelyezve, melynek (1) tengelye a henger falán keresztül a szabadba nyúlik és a hengerfalban forgathatóan van ágyazva. E tengelynek a szabadba nyúló végén, a rajzon fel nem tüntetett forgatókar van, 40 melynek segélyével a tárcsa kívülről forgatható. A (k) tárcsa, (m) belső üreggel biró, homlokoldalán nyitott, félköralakú testből áll, melynek átmérőjéhez kisebb átmérőjű, ugyancsak félköralakú, tömör (n) tárcsarész csatlakozik (5. és 6. ábrák). 45 A hengerfal azon felületrésze, melyen az (a, b, c, d) nyílások vannak, sík felületté van kiképezve és a (k) tárcsa nyitott homlokfelületével, valamint tömör (n) nyúlványával nekifekszik a henger sík 50 falrészének. A (k) tárcsa egyik sarkából (o) csap nyúlik ki, mely csuklósan össze van kapcsolva a dugattyú (p) rúdjával. Az 1. ábra a dugattyúnak, valamint a forgótárcsának kezdő helyzetét tünteti 55 fel. Ha a (k) tárcsát az (1) tengelyére erősített, a rajzon nem látható forgatókar segélyével kívülről az 1. ábrán nyíllal jelzett irányban forgatni kezdjük, a tárcsa a 2. ábrán feltüntetett helyzetet veszi fel, 60 vagyis az (a) nyílás szabaddá válik, a (b) nyílást a tárcsa tömör (n) része elzárja, a (c) és (d) nyílások pedig a tárcsa (m) üregébe torkolnak és ez üregen át egymással összeköttetésbe kerülnek. A tárcsa, 65 nyílirányú forgatása közben, a (p) dugattyúrudat lefelé nyomja, miáltal a (j) dugattyú a hengerben lefelé mozog és a henger felső részében szívást, alsó részében pedig nyomást idéz elő. Ekkor a fo- 70 lyadék kívülről az (f) csatornán és (a) nyíláson át beszívódik a henger felső részébe a (j) dugattyú feletti térbe, a henger alsó részéből pedig, az ott fellépő nyomás folytán, a folyadék az (i) nyíláson és (h) 75 csatornán át felnyomódik a henger felső részébe, ahol a (c) nyíláson keresztül a (k) tárcsa (m) üregébe ömlik. Ebből az üregből a folyadék a (d) nyíláson és (g) csatornán keresztül kinyomódik a szabadba. 80