106116. lajstromszámú szabadalom • Fényvillamos cella és eljárás ennek előállítására

áram megy keresztül, úgyhogy a szokásos módon elektrolízis megy végbe és pedig abban az irányban, hogy az edényen belül levő sóból a fémes ionok az üvegbe ván-5 dorolna k. Ily módon az üvegben a belső felület közelében tartalmazott nátriumot vagy más ily alkali fémet az edényen belül levő megömlesztett sóból., eredő fémes ionok helyettesítik. Az edényt 10 ezután mossuk, tisztítjuk és szivattyú segélyével léghíjassá tesszük, mire a belső szálelektródát helyezzük el. Ezután az elektrolízis irányát megfordítjuk, aminek az az eredménye, hogy az alkali fém fé-15 mes ionjai, amelyek az első elektrolitikus folyamat közben az alkali fém megömlesztett sójából az üvegbe vándoroltak, az edényben szabaddá válnak, mimellett a léghíjas edényben alkali fémet képez.20 nek. Az eljárás előnyös foganatosítási módjánál az üvegedényt megömlesztett káliumnitritből álló fürdőbe merítjük és az edény belsejébe megömlesztett kálium.25 nitrit bizonyos mennyiségét adagoljuk, mire elektrolizis útján a kálium az edény belső felületén az üvegbe jut. Az elektrolizis befejeztével az edényt belsőleg mossuk és megtisztítjuk. Ezután a szálelek -30 tródát tesszük az edénybe, amelynek menetein belül csekély mennyiségű magnéziumot helyezünk el. Az edényt nagymértékben léghíj,assá tesszük és megömlesztett káliumnitritből álló fürdőbe visszük. •35 A szálelektródát erre hevítjük és a magnézium az edény falának hideg részein lerakódik. Kisterjedelmű ellenzőt rendezünk el, amely megakadályozza, hogy a magnézium azokon a helyeken rakódjék 40 le, amelyeken villamos levezetést okozhatna. A szálelektróda és az edény külső oldalán levő megömlesztett nitrit között villamos feszültséget idézünk elő, mire az üvegben tartalmazott kálium a magné-45 ziumra lerakódik. Ha a fordított irányú elektrolizis folyamata nem tart túl sokáig, csupán kálium jut az edénybe, ha azonban az említett folyamat hosszabb ideig tart, nátrium is kezd az üvegben meg-50 jelenni és káliumból, valamint nátriumból való ötvözet keletkezhet az edényben. Az ily módon előállított kálium cellák a következőkben ismertetett módon hydrogénnel hatóképesekké tehetők, vagyis 55 aktiválhatok és gázzal például argonnal tölthetők meg. A inagnéziumbovonatot. amelyre a káliumot lecsapjuk, aképpen állíthatjuk elő, hogy a szál által tartott magnéziumot hidrogén légkörben 10 mm vagy 10 cm nyomás mellett elpárologtat- ( juk, mire az edényt kiszivattyúzzuk és a káliumot az ismertetett módon lecsapjuk. Ezen eljárással az edényben levő tárgy alkalmas árnyéka, nem létesíthető aképpen, hogy ablak, vagyis fényátbo- € csájtó rész keletkezzék, minthogy • azonban az edényt forró nitritb,a merítjük, a hőmérséklet -ezen a helyen elegendő az itt esetleg lecsapódott magnézium eltávolítására és így az edény meleg részén jó 7 ablak keletkezik. A találmány szerinti eljárás további módosítása szerint az edényt nagy mértékben léghíjassá tesszük és a magnézium elpárologtatását, valamint a fényvillamos 7 anyag elektrolizálását egyidőben és nem egymásután foganatosítjuk. Szükséges, hogy ezeket a cellákat hatóképessé, tegyük. A használatos eljárás abban áll, hogy izzó kisülést bocsájtanak a 8 cellán keresztül, amikor az 1

/io mm nyomású hidrogént tartalmaz. Ez az ismeretes Elster és Geitel-féle eljárás. Ezen eljárásnál az a nehézség áll fenn, hogy a hidrogén azon a helyen, ahol a be- 8 vezető huzallal érintkezik, a hatóképes felületet megsemmisíti, úgyhogy az érzékeny felülettel való érintkezés veszendőbe megy. A cellák hatóképessé tételére a követ- 91 kezőkben olyan eljárást adunk meg, amellyel az említett hátrányok elkerül hetők. Nagyon kis nyomású, például í/iouű mm nyomású hidrogént vezetünk be ós a szálelektródát világításig hevítjük. A ejha tóképessé tétel ekkor izzó kisülés nélkül megy végbe. Bár a hatóképessé tétel ezen eljárásnál kisülés nélkül végbemegy, mégis ajánlatos néha az érzékeny felület és a szál között (a szál az anóda) 100 volt feszültségkülönbséget alkalmazni Ez a hatóképessé tételt elősegíti. IJgy véljük, hogy :ix aktiválás ezen feltételek mellett atomikus hidrogén-képződés terhére köveíke- ^ zik be, amely a felületet sokkal könnyebben liidratizálja, mint a molekuláris hidrogén. Ezen elméleti magyarázattal korántsem akarjuk a találmány terjedelmét korlátozni. A találmány szerinti eljárás n segélyével előállított felületek a hatóképessé tétel után öt-hatszor érzékenyebbek, mint az eddig ismertetett fényérzékeny rétegek. Az előzőkben ismertetet eljárás mel- u lett az aktiválás különleges példája a következő: Léghíjassá tett edénybe, amelyet nát-