106064. lajstromszámú szabadalom • Önműködőleg tisztuló nagyfeszültségű elektromos szigetelő
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 106064. SZÁM. — VLL/G. OSZTÁLY. Önműködőlég tisztuló nagyfeszültségű elektromos szigetelő. Hermsűorf-Schomburgr-Isolatoreii G. ni. 1b.H. cég'Hermsdorf A bejelentés napja 1931. évi január hó 20 ika. Nagybritániai elsőbbsége 1930. évi május hó 14-ike. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyfeszültségű elektromos berendezéseknél, melyek oly vidékeken vannak, ahol a szigetelőkön só-lerakodások szoktak előfor-5 gokitól álló, aránylag vastag rétegek képződésével kell számolni, vagy ahol a szigetelőkön sólerakódások szoktak előfordulni, az* egyes szigetelőtestekből álló szokásos szerkezetű szigetelőláncok, melyek-10 nél a szigetelő tányérok alsó részén bordák vannak és melyek függő helyzetben, vannak elhelyezve, általában véve nem alkalmasak arra, hogy a nagyfeszültségű vezetékeit a kellő biztonsággal elszigetel-15 jék. A lerakódások ugyanis gyakran a. bordák között keletkeznek úgy, hogy különösen ködös vagy esős időben a függő szigetelő szigetelőképessége nagymértékben csökken. Ha a szigetelők felszínét 20 időnként megfelelő gonddal tisztogatni akarnók, akkor a fenntartási költségek túlságosan nagyok lennének és sokszor lenne szükség üzemszünetekre. A találmány értelmében a fent említett 25 hátrányok a szigetelőláncot alkotó egyes szigetelőtestek megfelelő kialakításával küszöbölhetők ki, vagy pedig ezen egyes szigetelőknek különleges helyzetben való felfüggesztésével és a szigetelőlánc külön-30 leges összeállításával, A csatolt rajzok a találmány szerinti szigetelők különböző megoldási alakjait mutatják. Az 1—6b. ábrák oly szigetelőket mutat-35 nak, melyeknek sem bordái vagy csepegtető-alakú élei, sem egyéb kiugrásai nincsenek, hanem csupán sima felületeik vannak. Az ilyen szigetelőket az eső és a szél teljesen pormentes állapotban 40 tartja, ami a szigetelők természetes tisztulását és tiszta állapotban maradását biztosítja. Az 1—4. ábrák szerinti szigetelőknél a szigetelőtest olyan, hogy a szigetelő felfüggesztett helyzetében az (a) felületeket 45. a szél és jaz eső, a (b) felületeket pedig a szél éri és megfelelően öblíti úgy, hogy lerakódások ezen felületeken nem, képződhetnek. Ezen ábrákhoz további magyarázatokat fűzni fölösleges volna. 50-Az 5. ábra oly szigetelőt mutat, melynek ernyője (tányérja) a függőlegeshez képest ferde. Az 5a, ábra ezen szigetelő nézete az ernyő síkjára merőleges irányból tekintve, melyből látható, hogy az 55 ernyő kerülete elliptikus olykép, hogy az 5b. ábra szerinti felülnézetben körnek látszik. A függesztőalkatrészek ragasztás-Bal -felerősített félköralakú sapkák; a szigetelőn két ilyen sapka van. 60 A 6. ábrán látható szigetelőnek két függesztőcsapja van és ernyője szintén ferde. Magától értetődő, hogy ezen szigetelők úgy is elkészíthetők lennének, hogy az ernyő köralakú legyen, vagyis a 6a. ábra 65-szerinti nézete kör és 6b., ábra szerinti felülnézete ellipszis legyen. Ilyen módon ferdén elhelyezett ernyővel bíró szigetelőknél számítani lehet arra, hogy nemcsak az (a) felületeket, hanem a (b) felületeket 70-is éri nemcsak a szél, hanem az, eső is, különösen azért, mert az, eső legtöbbször ferde irányban hull. Lerakódások tehát semmiesetre sem képződhetnek. 1 A 3., 4. és 6. ábra szerinti megoldásnál 75 a függeszitőcsap nyílásában a függesztőcsa.pot tetszésszerinti módon, pl. gyűrűalakban csévélt spirálrugóval erősíthetjük meg és a nyílást töltőanyaggal, pl. kiöntőfémmel, tetszésszerinti ragasztó- 80
