106009. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kaucsukáruk melegen vulkanizálására folyamatos munkában

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 106009. SZÁM. — Xl/b. OSZTÁLY. Berendezés kaucsukáruk melegen vulkanizálására folyamatos munkában. Dr. Klein Pál r. t. igazgató, Gotléb István gépészmérnök Budapest és Magyar Ruggyantaárugyár r. t. cég Budapest. A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 23-ika. Formáikban melegen vulkanizálandó kaucsukárúk gyári előállításában a folyamatos munkára való törekvést az a körülmény gátolja, hogy egyéb téren a 5 munkaraboknák folyamatos munkába beillesztett hevítés céljára felhasznált alagútszerű kemencék -vulkanizálására alkalmatlanok. Mivel ugyanis a vnlkanizálást megelőző műveleteik aránylag nagy se-10 bességgel hajthatók végre, a munfcadaraibokat tartalmazó vullkanizálóformákat is a megfelelő, aránylag tekintélyes sebességgel kellene az alagút-kemencén keresztülvezetni. Amiellett, hogy a kaucsuk 15 vulkanizálása nem pillanatnyilag, hanem csak fokozatosan megy végbe és hosszabb időt igényel, az alagút-kemence hevített levegője nem is léphet közvetetten érintkezésbe a vulkanizálandó árukkal, hanem 20 melege esupán a vnlkanizálóformák közvetítésével, a fütőlevegő és a formák közötti, aránylag csekély érintkezési felület mentén juthat a kaucsukhoz. A más téren folyamatos munkában; végzett he-25 vítésnél, pl. alagút-kemeneékben végzett zománcozásnál, a hevitésii időt azáltal lehet megrövidíteni, hogy a levegő hőmérsékletét a kemencében jóval azon hőmérséklet fölé emeljük, amelyre a kezelendő 30 munkadarabokat hevíteni kell, mert ezen esetben csupán a zománc olvadási hőmérsékletének meghaladása a lényeges, nietm pedig meghatározott hőmérsékletnek pontos betartása. Ezen fogást azonban vulfca-35 nizáláisra nem alkalmazhatjuk. Kanosukáruk vulkán izálásánál ugyanis nem elegendő azokat egy minimális hőmérséklet falé hevíteni, hanem a munkadarabokat aránylag szűk toleranciával meghatáro-40 zott hőmérsékletre kell melegíteni, amelyen nem maradhatunk alul lényeges mértékben, de azt számbavehetően túl sem szabad lépni. Ehhez járul még azon követelmény, hogy nem csiipán egy bizonyos hőmérsékletet keíll elérni, hanem, a heví- í5 tés időbeli lefolyását is a munkarabokhoz kell szabni. Mivel pedig többé, vagy kevésbé különböző alakú és méretű munkadaraboknak kéli egymásután az alagút -kemencén kerestztülmenniök, ennek meg- 50 felelően a vulkanizálóformáknak úgy falvastagsági, mint nagyságméretei tág határok között változnak. Ennek folytán — a formák falain keresztül történő közvetett melegítés következtében — az egyes 55 munkadarabok különböző pontjain különböző mérvű hőínérsékletesés áll be. Ha a fütőlevegő hőmérséklete és azon hőmérséklet között, amelyre a 111 unka daraltok hevítendők, nagy a különbség, úgy a kü- 60 lönböző hőmérsékleteséseik közötti eltérések akkorák lehetnek, hogy a munkadarabok hőmérsékletét a munkadarabok egész tömegében, illetve a hevítés időbeli lefolyását, nem lehet pontosan betartani. 65 Ha pedig erre való tekintettel a munkadarabok és a fütőlevegő közötti hőmérsékleti különbséget eléggé leszorítanék, úgy az alagút-kemence egyes szakaszaiban a munkadarabok hőmérséklete csak 70 oly lassan tudná követni a fűtőlevegő hőmérsékletét, hogy az alagút-kemence szükséges hossza gyakorlati szempontból liasznavélietetle n méreteket öltene. Ettől eltekintve gyakorlatilag lehetetlen volna 75 az alagút-kemencének egymással szabadon közlekedő különböző szakaszaiban különböző meghatározott hőmérsékleteket fentartani. A találmány szerint a fenti hátránvo 80