105932. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jelzéseknek, különösen hívójeleknek távbeszélő vezetékeken előfeszültséggel dolgozó ködfénycsövek segélyével való átvitelére

Megjelent 1933. évi április lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRRTSÁG SZABADALMI LEIRAS 105933. SZÁM. — VI i j. OSZTÁLY. Berendezés jelzéseknek, különösen hívójeleknek távbeszélő' vezetékeken előfeszültséggél dolgozó ködfénycsövek segélyével való átvitelére. Siemens & Halske A. G. Berlin-Siemeiisstadt. A bejelentés napja 1931. évi május hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 22-ike. A találmány oly kapcsolási elrendezés, amelynél egyenáramú előfeszültség alatt álló ködfénycsövet superponált feszültségekkel gyujtunk fel és amelynél villamos 5 folyamatokat optikai jelek, vagy pedig a ködfénycső áramkörébe kapcsolt villamos kapcsoló eszközök, vagy a kettő együtt, jelzik. Különösen előnyösek az ilyen elrendezések ott, ahol a jelzéseket aránylag 10 nagy csillapítású vezetékeken, pl. tábori távbeszélő vezetékeken kell átvinni. Ily esetekben a normális hívóeszközökkel, aminők pl. az induktor vagy a zümmögő, két Nepernél nagyobb csillapítású vezeté-15 kek áthidalása nehézségeket okoz, míg a beszéd útján való érintkezés kb. 5 Neperig lehetséges. A találmány alkalmazási körzete azonban nem szorítkozik csupán ezekre a vezetékekre, hanem a találmány 20 szerinti kapcsolás minden oly esetben előnyös, ahol jelzéseket villamosan viszünk át, és ahol ezeknek a vételéhez érzékeny és egyszerű relaiselrendezés szükséges. Ismeretesek már oly kapcsolási elren-25 dezések, amelyeknél ködfény-lámparelaisket alkalmaznak. Ezeknél a ködfénylámpát egyenáramú feszültségforrásra kapcsolják és a superponált feszültségek arra valók, hogy az egyenáramot kiváltsák. 30 Ehhez aránylag csekély energia szükséges. Eddig azonban nem volt ismeretes, hogy az előfeszültség az adott esetben milyen nagyra választandó, különösen pedig, hogy a ködfénylámpán átvezetett egyen-35 áramú kör ellenállása mily nagyra választandó, hogy a berendezésnek érzékenysége maximális legyen. Így pl. ismert berendezéseknél, amelyeknél ködfénylámpaegyenáramú feszültségére váltófeszültsé-45 50 geket superponáltak, az előfeszültség nem 40 lehetett nagyobb, mint az oltófeszültség, mert máskülönben a ködfénylámpa a jelzés végén nein alszik el. A találmány értelmében optimális viszonyokat úgy érünk el, hogy a ködfénylámpa előfesziiltségét mindig nagyobbra választjuk, mint az oltófeszültség, de kisebbre, mint a gyujtófesziiltség és hogy a ködfénylámpa áramkörét transzformátoron át a berendezésnek pl. a távvezetéknek azon részével csatoljuk, mely annak a feszültségnek átvitelére való, amelyet jelzés végett a ködfénylámpába kell vezetni. Transzformátor alkalmazásának az a további előnye, hogy a ködfénylámpa 55 gyújtásához váltóáramokat és egyenáramokat is alkalmazhatunk. A csatolási meneteknek a ködfénylámpa áramkörében fekvő részét és az áramkörbe esetleg be iktatott relais tekercsét ekkor úgy méretezzük, hogy a csatolási menetek maximuma mellett a kör egyenáramú ellenállása akkora legyen, hogy a ködfénylámpa ne aludjék el. Az előfeszültség megválasztása következtében az egyenáram kiváltásához igen csekély energia szükséges. A találmány lényegét a következőkben példakénti kivitelek kapcsán részletesen magyarázzuk. Feltesszük, hogy a kapcsolás távbeszélő vezetékben hívó jelzések átviteléhez készült. Különbséget kell tennünk oly berendezések között, amelyeknél a jelzés beérkeztekor azt kizárólag a ködfénylámpa fellobbanása jelzi, vagy amelyeknél a járulékos kapcsolási eszközök 75 további folyamatokat váltanak ki, amelyekből a jelzés felismerhető, vagy végül, amelyeknél állandó jelzést, vagy pedig a 60 65 70