105860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzol sorba tartozó szénhidrogének előállítására

teink szerint kénhidorgén jön tekintetbe, vagy olyan anyagok vagy vegyületek, melyek az adott munkakörülményeknél kénhidrogént szolgáltatnak; ilyen anyag 5 pl. a kén. Kénhidrogénnek molibdén­vegyületekkel vagy wolframvegyületek­kel, vagy akár fémes molibdénnel vagy wolframmal való együttes behatása révén megfelelően választott hőmérsékeken és 10 nagy nyomások alatt a naítalint rend­kívül gyorsan és igen jó termelési há­nyaddal alakíthatjuk át benzollá, ill. ben­zol-szénhidrogénekké, mi mellett a kelet­kezett termékek aránylag igen tiszták, 15 úgy, hogy rendszerint minden utókezelés, pl. raífinálás nélkül értékesíthetők. Ajánlották ugyan már hidrálási folya­matoknak olyan katalizátorok jelenlété­ben való keresztülvitelét, melyek kötött 20 ként, mint pl. vasszulíid, molibdénszulfid stb. alakjában tartalmaztak, mi mellett esetleg ezen szulfidokat a hidrálási folya­mat elején egyrészt a fémekből vagy oxidjaikból s másrészt kénből, vagy al-25 kalmas kénvegyületekből létesítettek. Ajánlották már továbbá alkalmilag azt is, hogy a hidrálási folyamatoknál olyan hidrogéntartalmú gázelegy eket alkalmaz­zanak, melyek pl. szénoxidot, kénhidro-30 gént, metánt, vízgőzt, vagy más adalékot tartalmaznak. Mindezen indítványokból nem lehetett azonban arra következtetni, hogy éppen a kénhidrogén olyan katalizátor, .mely 35 egészen meghatározott más katalizátorok­kal, nevezetesen molibdén- vagy wolfram­vegyületekkel olyan katalitikus kombi­nációt alkot, melynek hatása több tekin­tetben és lényegesen múlja felül a molib-40 dén- vagy wolframvegyületekkel egyma­gukban elérhető hatásokat. Ez az új fel­ismerés annál inkább meglepő, mert kü­lönösen a naftalinhidrálásnál a ként ós a kénvegyületeket eddig kontaktusmérgek-45 nek tekintették, melyeket az ismert indít­ványok szerint a hidrálási folyamat előtt lehetőleg el kell távolítani. E katalitikus kombinatív hatás elérésé­hez azonban nem elégséges csak az, hogy 50 a kénhidrogén egyáltalán vagy tetszés szerinti mennyiségekben legyen jelen; lé­nyeges követelmény az is, hogy a kén­hidrogén mennyisége akkora legyen, hogy a többi katalizátor (molibdén-, ill. 55 wolframvegyület) katalitikus hatását meg­javítsa. Általában a kombinatív hatás el­éréséhez 100 s. r. naftalinra 1—10 s. r„ célszerűen 2—5 s. r. kénhidrogén szüksé­ges. Az esetenként legmegfelelőbb súly­viszonyokat előkísérletekkel könnyen le- 60 het megállapítani. Egyébként a legjobb eredmények el­érésére az alkalmazandó hidrogén meny­nyiségének, a nyomásnak és különösen a hőmérséknek kellő megválasztása is lé- 65 nyeges fontosságú. A hidrogént legcél­szerűbb nagy fölöslegben alkalmazni, úgy hogy mennyisége többszöröse legyen a reakcióban tényleg felhasznált mennyi­ségnek. A nyomás tekintetében megjegy- 70 zendő, hogy míg a bevezetésben ismerte­tett korábbi eljárások, amennyiben egy­általán molibdén- vagy woliarmvegyüle­teket alkalmaznak katalizátorok gyanánt, tetszés szerinti, ill. közönséges vagy csök- 75 kentett, vagy gyengén fokozott nyomás­sal dolgoznak, a találmány szerinti eljá­rás nagy, célszerűen. 100 atm.-nál na­gyobb, pl. 100—500 atm. közti nyomásokat igényel. 80 Ha a naftalint az igényelt katalizátor­kombináció jelenlétében fölös hidrogén­nel nyomás alatt felhevítjük, akkor egy bizonyos hőmérsék elértekor hirtelen hő­fokesés áll be, amely a naftalin moleku- 85 Iájára számítva, legalább 3—4 kg-kaló­riányi hőfelvételnek felel meg. Közvetle­nül ezután erős hőmérséknövekedés lép fel, mely 100°-ot is meghaladhat. A liő­mérsékesési pont általában aránylag szűk 90 határértékek, pl. 460—500° között fekszik, amely határértékek a munkakörülmé­nyektől függenek. Ha katalizátor gya­nánt wolframsavat alkalmazunk meg­felelő mennyiségű kénhidrogénnel és a 95 hidrogén parciális nyomása kb. 250 atm., akkor a hőfokesési pont kb. 480°-nál lesz. A találmány értelmében már most úgy járunk el, hogy a reakcióelegynek a hő­fokesési pontig való felhevítése után a io további hevítést úgy szabályozzuk, hogy a reakcióelegy a hőfokesési pont fölötti hőmérsékeken tartassók. Általában aján­latosnak bizonyult az eljárást olyan hő­mérséken végezni, mely legalább 20°-kal io magasabb a hőfokesési pontnál. Ha pl. a hőfokesési pont 480°-nál van és az eljá­rást pl. 500—510°-nál foganatosítjuk, úgy olyan terméket kapunk, mely benzolon kívül még tetemes mennyiségű homolo- n got, mint toluolt, xilolt stb. tartalmaz. A hőmérséknek ezen érték fölé való fo­kozása egyrészt gyorsítóan, másrészt a benzolképződést elősegítően hat. Ha pl. 540°-nál és e fölött dolgozunk, a reakció- 11 termék lényegileg már csak benzolból fog állni. A legmagasabb alkalmazható hő­mcrsékeket előkísérletek révén lehet meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom