105809. lajstromszámú szabadalom • Önműködő merev karomkapcsoló

MAGYAR KIRÁLYI JnSj&K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105809. SZÁM. — V/l). OSZTÁLY. Önműködő merev karomkapcsoló. Kuorr-Bremse A.-G. cég Berlin-Lichteiiberg. A bejél^^á n^a'4930: évi október hó Í8-M«u NtafettKJNtfttttűi&Bét^^ Trifce. A találmány a kapcsolók azón fajtájához tartozó önműködő merev karomkapcsoló, melynél a kapcsolófejnek egy nagyobb és egy ezzel szembén elhelyezett 5 kisebb karma van, mely karmok pofaalakú nyílást határolnak, melybe az ellenfej kisebb karma, kapcsolódásnál belefekszik, míg az ellenféj nagyobb karma a kapcsolófejnek kisebb karmát körül-10 veszi, ahol is a kapcsolót egy-egy a kapcsolófejben élhelyezett, hosszirányban eltolható elrekesztő ék azáltal zárja, hogy mindkét ék oldalirányban egymás mellé fekszik és az egymásba fogódzó kapcsoló-15 fejeket egymáshoz szorítja. Ezt a kapcsolót, melynél az egymásbafogódzó kapcsolófejek függélyes irányban egymásba csúszhatnak, mely tehát nem merev kapcsoló, a feltalálóról Willison-20 kapcsolónak nevezik. Szakkörökben ismeretes különböző körülmények, melyeket e helyen részletezni nem kívánunk, kívánatossá teszik ennek az egyszerűségénél fogva előnyös karom-25 kapcsolónak merev kapcsolókénti kiképzését, azaz oly értelmű alakítását, hogy a kapcsolófejek függélyes irányú játéka kiküszöböltessék. Ily irányú intézkedésen alapszik pl. a 30 439738. sz. német szabadalmi leírásban ismertetett középütköző kapcsoló. Ennél az ellenfej kisebb karmát felvevő teret fent vízszintes felület zárja el. mely meggátolja a fejeknek függélyes irányú elcsú-85 szását. Az ezen vízszintes felülethez csatlakozó rézsútosan felfelé irányuló felület biztosítja két különböző magassági helyzetű kapcsolónak helyes összevezetésót. Két kapcsoló hosszközepének kölcsönös 40 oldalirányú eltolásánál a kapcsolóknak égymásbafogódzását vagy az a körül? meny biztosítja, hogy az egyik kapcsolónak kisebb karma mindig az ellenfej na gyobb karmának rézsútos homlokfelülete mentén csúszik, vagy pedig, hogy ,az 4f> egyik fej kisebb karma a térben függélyes, a függélyes középsíkhoz képest rér zsutos állású homlokfelülettel az ellenfej kisebb karmának korrespondeáló homlokfelületén csúszik, míg a kellő helyre ke- 50° rül. A kapcsoló sajátossága folytán azonban áz említett, részutosan felfélé nyúló oldalfelület, amely két kapcsoló magasságkülönbsége esetén az ellenfej kisebb karmát az említett vízszintes felület alá 55 vezeti, nem rendezhető el úgy, hogy a két kisebb karom összeütközésénél, ezek, érintkezésük előtt, mindig azonos magasságra állíttassanak be, hanem azonos magassági helyzetet csak akkor érünk el, ha az ösz- 60 szeütköző kisebb karmok a kapcsolókat ugyanarra a hosszközépre beállították. Ebből következik, hogy a kisebb karmok szerkezeti magasságának legalább akkorának kell lennie, mint két kapcsoló hely- 65 zete között lehetséges maximális magassági különbségnek. Ebből a követelményből, a rézsútos terelő- és vezetőfelületek figyelembevételével, a kapcsolónak oly szerkezeti magassága adódik ki, amely 70 kétszer akkora, mint két kapcsoló között lehetséges maximális magasságkülönbség. Ily nagy szerkezeti magasságú kapcsolók, bizonyos körülmények között, pl. két végén dobogós D-vonati és személykocsik 75 között nem használhatók, a kocsik közötti forgalmat megengedő hidak helyszükséglete miatt. A találmány célja már most a bevezetésiben említett kapcsolónak merev kap- 80