105774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsuktárgyak gyártására
nyabb hőmérsékleten határtalan ideig változatlanul megtartható. Mihelyt azonban az. így előkezelt latexet magasabb (20° és 100° közötti) hőmérsékletre hevítjük. 5 úgy azonnali koaguláció indul meg, melynek foka a hőmérséklet magasságától és befolyásának tartamától függ, míg végül is teljes koaguláció következik be. Minél magasabb az alkalmazott hőmér-10 séklet, annál gyorsabb lefolyású és erősebb a sűrűsödés és annál gyorsabb a teljes koagulálódás. Utóbbi 75° és 80° közötti hőmérsékleteken nagyon gyorsan lép fel és ezen hőmérsékleteken majdnem azonnal 15 bekövetkezik, ha a latexet csekély mértékű mozgásban tartjuk. Ha a masszát nem keverjük, a kapott kcagulum igen csekély konzisztenciájú lehet; olyannak látszik, mintha igen apró 20 szilárd részecskéknek vízben való szuszpenziója volna, vagy pedig kompakt nyúlós massza is lehet, mely az egész szérumot magába zárja. Hogy melyik eset következik be, ez a hozzáadott anyagnak 25 vagy anyagoknak természetétől függ, mert magától értetődően egyetlen só helyett két vagy három vegyértékű fémek sóinak keverékét is lehet alkalmazni. Ezeknek az anyagoknak a latexhez való hozzá-30 adása egyszerre vagy egymás után történhetik; hozzáadásuk továbbá benzinnek vagy másefféle anyagnak hozzáadásával egyidejűleg vagy attól elválasztva is végezhető, mely anyagok jelenléte a sűríí:35 södési vagy koagulációs folyamat megkönnyítésére való. Ezen anyagok hozzáadása nem okoz nehézségeket, ha azokat vízben vagy ezen anyagok jellegzetes tulajdonságainak meg-40 felelő más oldószerben oldjuk vagy szuszpendáljuk, továbbá előnyös az is, ha az alkalmazott oldószer a latex konzerválására általánosan használt ismeretes anyagok egyikét, mint pl. ammóniákot tartal-45 mazza. Az is előnyös, ha. maga a latex tartalmaz ilyen konzerváló szert. Maga a latex természetes állapotában vagy pedig olyan alakban alkalmazható, melynél a latexet a víznek vagy szérumnak elvonása 50 által előbb koncentráltuk; továbbá vulkanizáló szereket, festő vagy töltő anyagokat is tartalmazhat. A leírt eljárás alkalmazására nézve csakis az lényeges, hogy « koagulálóképesség azon feltételek kö-55 zött, amelyek között a fent megnevezett anyagokat hozzáadtuk, állandó maradjon és hogy ezek az. anyagok a koagulálást létrehozó anyaggal kémiai reakcióba ne lépjenek, mert akkor a koaguláció teljesen elmarad vagy a nem kívánt pillanat- 60 ban jön létre. Ha, miként az említett példában, két és három vegyértékű fémek sói alkalmazására szorítkozunk, úgy már akkor fellép bizonyos mértékű koncentráció, ha mind- 65 össze 1.5 g kálciumsót és 1 g cinkoxidot, melyeket néhány cin3 ammoniás vízben oldottunk vagy szuszpendáltunk, adunk keverés közben 1000 g. 50% kaucsuktartalmú, ammóniával konzervált latexhez. 70 Ugyanazon eredményt érjük el, ha valamely kalciumsó 1.5 g'-nyi mennyiségét, melyet néhány cm3 ammoniás vízben oldottunk vagy szuszpendáltunk, keverés közben 50% kaucsuktartalmú, ammóniával 75 konzervált, azonkívül 100 g. benzolt vagy benzint tartalmazó 1000 g. latexhez adunk. Emellett a hőmérsékletnek nem szabad 20°-ot meghaladnia, Ha a hőmérsékletet kevéssel 100° alatt fekvő hőfokra emeljük, 80 e csekély mennyiségek igen erős sűrűsödést, sőt koagulációt okoznak. Így pl. 95° és 97° között a koaguláció a perc törtrésze alatt megy végbe. A latex-el szemben ilyen viselkedést ta- 85 nvisító szerves és szervetlen anyagok száma, igen nagy. Közöttük vannak mindazok az anyagok, melyeknek nagyobb mennyiségben való hozzáadása koagulációt hoz létre. Ha a fentiekben a vegyületeknek csak egy 90 osztályát neveztük is meg, mindaz a többi anyagra is vonatkozik, jóllehet ezek azoktól részben kémiailag teljesen különbözők. A fentiekben a latex kezelésére való új el járást vázoltuk, mely a találmány egyik 95 részét képezi. Az alábbiakban kaucsuktárgyaknak az ily módon kezelt latex felhasználásával való előállításánál néhány példáját fogjuk ismertetni. E tárgyak előállítása csak akkor lehetséges, ha a late- 100 xet a fent vázolt eljárásnak vetjük alá. Bizonyos tárgyakat (mint pl. szopókat, csepegtetőket, sebészeti célokra szolgáló guniikeztyűket) manapság úgy állítanak elő, hogy a megfelelő formákat oldószer- 105 ként legtöbbnyire benzint tartalmazó kaucsukoldatokba mártják, ami. által a kaucsukoldatból való kiemelésük után az oldószer elpárologtatása következtében, ve kony kaucsukréteggel vonódnak be. Ezt az 110 eljárást addig ismétlik, míg a formák a kívánt vastagságú kaucsukbevonatot nem kapják, azután a kaucsukbevonatot a formán vulkanizálják ós a termékeket a formákról lefejtik. Nincs szükség annak to- 115 vábbi bizonyítására, hogy ez az eljárás igen költséges, részben azért, mert regeneráló berendezések alkalmazása ellenére
